Irodalom

Manapság meghosszabbodott az élet - vajjon emiatt tovább maradhatok véled? Tükör-mozaikként egymásra villanó fényünk vajjon érthetôbbre bontja életünk értelmét? Hát hány napot élünk, - huszonhétezret? s ebbôl már leéltem legalább huszat: ijesztő adat.

 

Mely szentek voltak igazak, s kik az álszentek? Ily rövid idô alatt el sem lehet dönteni, ingó irányokba járunk önteli, míg céljaink téveteg Tovább >>

Nem bírunk ki több megváltást Uram! Egy kis szünetet rendelhetnél el a boldogításban. Élni szeretnék, nem naponta elégni új es új forradalmi lázban. (A lelőtt diákot lóistállóba húzták, szalmával letakarták, mint az elhullott állatot. Elszámoltak vele már előtted Istenem a magyaróvári vadállatok?) Réten sétálni, majd hanyatt feküdve elrágcsálni egy keserű ízü fűszálat. Kedvesünk bőrén időztetni szánkat, míg szél fújja levetett Tovább >>

Sztáray Zoltán levele Éltető Lajosnak Kedves Lajos! Tisztelettel jelentkezem. Azután, hogy tegnap megjártam a kórházat és ma reggel végigcsoszogtam az alsó víztárolót. Nem könnyen, de haza is értem. Egyedül unalmas, így mindig igyekszem valamilyen témát, problémát, emléket az agyamba erőltetni, és így nem annyira unalmas a csoszogás. Ma reggel Bodnár Gáborral gyalogoltam. Azaz nem gyalogoltam, hanem lovagoltam szeretett hazánk legészakibb táján, a Tovább >>

Könyvajánlót írni megtiszteltetés, de egyben felelősség is. Megrettent a tudat, hogy a soraim hatással lehetnek arra, hogy valaki a kezébe veszi-e az adott könyvet, vagy sem. De a felelősség, úgy érzem, kötelességet is hordoz magában. Kötelességem tisztelettel adózni az író-költő előtt, aki nem volt rest fényt mutatni az éjszakában, s utat engedve a sebezhetőségnek levetkőzni a közöny páncélját, hogy szavakba öntse: miért érdemes élni, halni, s min Tovább >>

Csoóri Sándor a magyar irodalomról, Adz Endréról, Júzsef Attiláról, Babitsról, Kosztolányiról, s a kultúráról. Megjelent a Magyar Nemyet 2005. dec. 24-i számában. Szinte magamtól is meghökkenve jegyzek föl naplómba egy erőszakosan rám törő, hajnali gondolatot. A gondolat lényege az, hogy korunk szellemi, lelki, politikai járványai ellen éppúgy védőoltással kellene védekeznünk, mint a pestis ellen, a mocsárláz ellen vagy a fölöttünk Tovább >>

Ebben az évben ünnepeljük nagy magyar költőnk, József Attila születésének 100. évfordulóját. A neves ünnepre elkészült egy négyszer 1 órás filmelégia József Attila életéről, költészetéről. Szeretnénk a világ különböző pontjain élő magyarok számára hozzáférhetővé tenni a filmet, ezért fordulok Önökhöz is. (A filmet Magyarországon a Duna televizió sugározta, és elismerő közönség visszhangot kapott.) A közeljövőben elkészül a DVD Tovább >>

A világirodalom egyik legszebb szerelmes költeménye

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak elôtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará be a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár, Még benne virit az egész kikelet, De ime, sötét hajam ôszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet Tovább >>

"...Levesem hütötted, fújtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!..."

Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik Kinyujtóztál a halál oldalán Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tüz eléget. Utóljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekúszálódott Budapesten kenyér Tovább >>

Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy. Te vagy az, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem fizet, ...Hadd legyek én hát az igazi zengő, kis, régi gyermek rombadőlt tanyán és harsogjam el Tovább >>

Ajtót nyitok. Meglódul lomhán a főzelék fagyott szaga és végigvicsorog a konyhán a karmos tüzhely. A szoba

üres, senki. Tizenhat éve ennek, mit sohasem feledek. Viaszkos vásznú konyhaszékre ültem, nyafognék, nem lehet.

Értem, hogy anyám eltemették, de nincs és nyugtalan vagyok, ezt nem értem. Felnőtt lehetnék. (A mosogatótál ragyog.)

Nem fáj, de meg sem érinthettem, nem láttam holtában anyám, nem is sírtam. És Tovább >>