Ünnepek

Detroit, 2003. március 15.

Dr. Kovalszki Péter beszéde az ünnepségen

(Az angolnyelvű üdvözletét az angol részben olvashatjuk. Kattints a brit zászlóra!) Tisztelt ünneplő közönség, Hölgyeim és uraim, Kedves barátaim!

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt üdvözölhetlek Benneteket idei márciusi megemlékezésünkön.

Szerte a világon e napokban emlékeznek a magyarok történelmük egyik ragyogó pillanatára - 1848 március tizenötödikére - s az idén ünnepeljük azon emlékezetes nap 155. évfordulóját.

Ezen ünnepség a Detroit-környéki magyarságnak is hagyományos összesereglési alkalma, mely az idén itt, a Taylor-i Magyar Amerikai Kultúrközpontban kerül megrendezésre. Hadd köszönjük meg házigazdáinknak, ünnepségünk szervezőinek fáradozásukat. S kivánjunk Zoltán Sándornak, márciusi ünnepségeink fáradhatatlan szervezőjének gyors felépülést - a jövőben újra magunk között kivánjuk látni, Piroskával együtt !

Talán nem felesleges emlékezetünkbe idéznünk azon márciusi nap történetét.

Az 1820-as évektől kezdve a magyar nemesség legjava a változásokért folyó küzdelem élére állt. Nyilvánvalóvá vált, hogy amíg Magyarország nem rendelkezik tényleges önkormányzattal, addig nemzeti érdekeinek megfelelő politikát sem folytathat . Az ún. „reformkor” nemesi reformmozgalmának két legjelentősebb képviselője gróf Széchenyi István és Kossuth Lajos voltak. E mozgalom elképzelései viszont jórészt megbuktak az abszolutista bécsi udvar ellenállása miatt.

Az európai események-melyeket az olaszországi lázongások vezettek be,ezeket meg a párizsi február 24-ei forradalom követte- kedvező körülményeket teremtettek ahhoz, hogy a magyarországi reformelképzelések törvényes úton valósuljanak meg. Kossuth március 3-án feliratot terjesztett a pozsonyi diéta elé, melyben közteherviselést, jobbágyfelszabadítást, politikai jogok megadását, felelős parlamenti kormány kinevezését javasolja. A javaslatot az ülés elfogadta, majd az Ellenzéki kör - mely reformer politikusokat egyesített - petícióban foglalta össze a Pozsonyban elfogadott javaslatokat,ezeket pedig március 11-én Irinyi József 12 pontba sürítette .

Március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, ennek híre 14-én érkezett meg Pestre. Március 15-én reggel Pesten a márciusi ifjak Petőfi lakásán tanácskoztak a teendőkről, s egy proklamációt szerkesztettek, amely magában foglalta a 12 pontot is. Kora délelőtt a márciusi ifjak kedvelt találkozóhelyén, a Pilvax kávéházban gyülekeztek, innen az egyetem épületeihez vonultak, melyeknél elhangzott a kiáltvány és a 12 pont. Két óra múlva 5000 fős tömeg érkezett Landerer-Heckenast nyomdához . Itt követelték a 12 pont és a Nemzeti dal kinyomtatását, melyek délre szórólapként jártak kézről kézre. Dél körül a tömeget feloszlatták, és délután 3 órára népgyűlést hívtak össze a Múzeumhoz.

A Múzeumnál tízezres tömeg gyűlt össze. Lelkesítő szónoklatok, szavalatok után itt határozzák el Táncsics Mihály kiszabadítását. Hatfős bizottságot választottak s ez tárgyalt a városházán az elöljárókkal. Hosszas vita után a városházán elfogadták a 12 pontot, majd egy Közbátorsági Bizottmányt választottak, melyben a márciusi ifjak, illetve a liberális nemesek mellett a polgárok képviselői is helyet kaptak.

A pesti sikerek után az események Budán folytatódtak,ahol a helytartótanács elé terjesztették a 12 pontot, és ismertették az addigi eseményeket. A helytartótanács a követeléseket elfogadta. Végül szabadlábra helyezték a sajtóvétség miatt fogvatartott, de még el nem ítélt Táncsics Mihályt, akit a nép diadalmenetben vitt át Pestre. Este kivilágították a várost, 7 órakor a Nemzeti Színházba betóduló tömeg megszakította a Bánk bán előadását, elénekelték a Himnuszt és elhangyott a Szózat is .

A március 15.-ei megemlékezések általában Pest-, illetve Petôfi-centrikusak szoktak lenni - mintha a polgári demokratikus forradalom helye csak Pest, és hôse csak a márciusi ifjúság lett volna. Pedig nem így volt, a forradalom kezdeményezôi és fontos szereplôi Kossuth Lajos és országgyûlési társai voltak.

Így V. Ferdinánd királynak és környezetének épp 1848. március 15-e reggelén vitte fel az országgyûlés 40 tagú küldöttsége (élén a magyarbarát István nádorral és benne olyanokkal, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István, Batthyányi Lajos) e tervezetet Bécsbe, ahol minden kivánságuk teljesitését megigérték . Felelôs minisztériumot neveztek ki, és az utolsó nemesi országgyûlés így alkotta meg a polgári-demokratikus törvényeket - az ún. Áprilisi Törvényeket - melyeket a király 1848 április 11-én Pozsonyban szentesített. Ezzel a gyôzelemmel, minden vérontás nélkül, a nemesi rend jogairól való önkéntes lemondásával - Európában egyedülálló módon - ért véget a március 15-én kezdôdött forradalom.

Az udvar a bécsi forradalom leverése után „bánta meg" engedékenységét, és — a nemzetiségeket ígéretekkel felbujtva — megindította a harcot a szabad Magyarország ellen .

1848 utótörténete-emlékezete a magyar történelem folyamán

A márciusi események egy vértelen és törvényes forradalom részét képezték melyet az ezt követő szabadságharc bukása sem diszkreditált, hagyományait és célkitűzéseit - sokszor szelektive, változó mértékben , akár torzitott formában is - az elmúlt százötvenöt év történelmét alakitó erői és szereplői is vállalták.

1848 márciusának s az azt követő szabadságharcnak eseményei egyféle nemzeti mitosz alkotóelemeivé váltak, olyannyira , hogy ezt a mindenkori államhatalom is beemelte ritusába. A forradalom vállalásának mintegy legitimációs szerepe volt - a kiegyezés során, a két világháború között, de utána, a korai (Rákosi-féle) de késői Kádár-kommunizmus során is.

Különösen szembetűnő pl. a kiegyezéskori békés megférése a forradalom ideáljainak, mitöbb, közszereplőinek a monarchiabeli napipolitikai realitással és gyakorlattal. Azért lehetett vállalni ekkor 1848-at, mert 48 nem volt már több, mint sterilizálódott eszmény – szemben a gazdasági fellendülést hozó s ilyen értelemben győztes 1867-es reálpolitikával.

1918-1920 eseményei - az ún őszirózsás forradalom, az azt követő Tanácsköztársaság, majd a konszolidáció semmi hasonlóságot nem mutatott 1848 márciusával. Ez a periódus, a hozzátartozó Trianonnal az újkori magyar történelem mélypontját képezi.

1956 október 23. közelíti meg leginkább 1848 március 15-e hangulatát, és eszményeit - nem volt vértelen ugyan, de létezett egyféle nemzeti egység azokban a napokban is. A világ jobban odafigyelt a magyarországi eseményekre mint 1848-ban, s ha nem is támogatta úgy, ahogyan ezt elvárhatták volna a szabadságharcosok, nemzetközi kihatásai s hosszútávú következményei jelentősebbek voltak. S követte újra a megtorlás és az önkényuralom, gyorsabban, véresebben s tartósabban, mint 1848 után.

Az 1989-1990-es események, s a rendszerváltás nem történhettek volna meg 1956 nélkül, noha ami akkor s azután történt - s zajlik ma is - inkább egy új kiegyezést követő reformkor képét rajzolják ki.

Miben is áll az 1848-as nemzeti megújhodás programjának aktualitása?

Elsősorban abban, hogy akkor fogalmazták meg – igen tömören - a 12 Pontban-a kor, az akkori Európa s nagyvilág szelleméhez méltó módon a magyar nemzet társadalmi, politikai, nemzeti és gazdasági újjáépítésének programját, a nemzeti önrendelkezés igényét .

155 év után visszatekintve nyugodtan kijelenthetjük , hogy a magyar nemzet hű maradt 1848 márciusának európai örökségéhez.

A ma követelményeinek megfelelni pusztán realitástudattal, alkalmazkodókészséggel felfegyverkezve nem lehet, ezt sikeresen eszmények, sajátos célok szemmeltartásával és követésével lehet csupán megvalósitani, s ide tartoznak azon távoli március 15. eszményei is.

Az idők változnak - így az európai integráció mechanizmusainak elfogadása pusztán „eurokonformitást“, a csatlakozás jogi s egyéb feltételeinek teljesitését jelentik. Ez ugyan nem kevés, de az integráció gyümölcseinek begyűjtéséhez, a jólét biztositásához, a nemzeti nyelv és kultúra értékeinek megtartásához és gyarapitásához, s különösen a határontúli magyarsággal való megosztásához ennél többre van szükség. A nagy nemzetközi szervezetekhez - igy a NATO-hoz, az Európai Unióhoz - való csatlakozások önmagukban keretet s lehetőséget jelentenek. Ezek a feladatok és kihívások méltóak 1848 világához, a forradalom és a szabadságharc tanulságai pedig megfontolandók maradnak ma is.

Emeljünk ki csupán egyet a Mit kiván a magyar nemzet 12 pontjából - a tizenkettediket - azaz az Uniót Erdéllyel . Manapság senki sem gondolhat egy politikai-államjogi visszacsatolásra , ez nemcsak nem lehetséges de nem is lenne kivánatos ebben a formában. De gondolhatunk a kisebbségi magyarság és Magyarország gazdasági , kulturális kapcsolatainak erősödésére , az európai integrációban a határok fellazulása adta lehetőségek kihasználására, a regionalizmus, a pozitív szomszédságpolitika gyümölcseire. Ezek megvalósítása a reformkori politikusok és a márciusi ifjak hagyományaihoz méltó feladat.

Mit is ünnepelünk tehát ma - magyarok szerte a nagyvilágban, s mi - amerikai magyarok - itt Detroitban? Felidézzük nyilván azon távoli március 15 hangulatát, szellemét, látni véljük szereplőit - a nap csillagragyogása szinte útmutató a világ homályában .

Leginkább azonban megőrzött, naponta vagy csak néha megélt magyarságunkat, - hagyományainkat, nyelvünket s kulturánkat – egyszóval önmagunkat ünnepeljük , ezt osztjuk meg ma itt barátainkkal. Hogy egyik előző márciusi szónokunk, Bőjtös László gondolatát idézzem: „Ez a nap emlekéztet bennünket arra, hogy bizonyos egyensúlyt kell fenntartanunk magyar ténykedésünk és az amerikai életben való részvételünk között, hogy mindkét kultúra bensőséges ismerete, a kétnyelvűség és a kettős lelkiség elsajátítása fontos számunkra. Gyermekeink büszkék lehetnek a létüket meghatározó hazájukra, és szüleik, vagy nagyszüleik hazájára egyaránt. Tudniok kell élni e kettős hűséggel, a határokon átszárnyaló közösségi tudattal! Ezt a lelkiséget táplálni és ápolni kell, hogy megmaradjon. Hogy szolgálni tudjon hazatérés nélkül is bárhol a világon.”

Ezen az ünnepen egybegyűlünk - s képletesen együtt vagyunk mi magyarok – mindenütt szerte a világban .

Az együvétartozás jó érzése, az iránta való megújúló, nemzedékeken át továbbadott igény, e konok hűség az, ami minket összegyűjt minden évben március tizenötödike megünneplésére .

Adjuk át hát magunk e szép tavaszi ünnep varázsának !

comments powered by Disqus