Történelmünk

Papp László: Otthonszeretet

A világszerte egyre mozgékonyabb népesség kezd gyökértelen lenni, elveszti kapcsolatát szülőföldjével, szülei otthonával. Ezért jelentős az a kezdeményezés, amelyet a Kalangya Kkt, HONSZERETET KÖNYVTÁR címen elindított. Ennek első kötete a zsámbéki medence Telki nevű falujáról szól.
A zsámbéki medence a budai vidék egyik legkiesebb tájterülete. Pest-megye Nagy-Szénás, Kopaszhegy, Bialhegy, Iharos, Gerecse hegység által körülvett részén találjuk Páty, Telki, Budajenő, Perbál, Tök, Zsámbék, Herceghalom, Etyek, Biatorbágy községeket. Ez a terület már a kőkorban lakott volt. A vidék a honfoglalás után a Kurszán, Tétény és a Fajsz nemzetség szálláshelye lett. Telki helynév először egy 1198-ból származó oklevélben fordul elő. Páty egy 1286-os adománylevélen szerepel, amikor IV. (Kun) László a terület bírtokviszonyait rendezte, és Csák Pál elpusztult bírtokait a Telki (Theluky) apátságnak adományozta.

Telki község története azonos a magyarságéval. Bencéseit az Árpád-házi királyok hozták be. A falu, a környék településeivel együtt, a török megszállás alatt elpusztult. Mivel azonban a török hadak élelmezésére szükség volt dolgos kezekre, lassan megengedték a jobbágyok visszatelepülését. A kiszolgáltatottság súlyos terhét cipelő népet viszonylagos nyugalmából az esztergomi főkapitánnyá lett Pálffy Miklós Buda felszabadítását célzó tevékenysége zökkentette ki. Ő rendszeresen pusztította Buda vidékét, hogy a várvédő törökök élelmezését megnehezítse. 1598-ban jelentette a királynak, hogy Buda alatt 16 kilométerre mindent elpusztított, egyetlen jobbágyot sem hagyott a helyén.

Elpusztult a telki apátság is. 1700-ban a régiek helyét skót bencések vették át és a falu környéke németekkel népesült be. Új templom épült. 1945-ben aztán a kitelepítés a németek nagyrészét sem kerülte el, helyükbe az Erdélyből ugyancsak kitelepített gyergyói székelyek jöttek.

A XX. századvégi vidékre település újabb néphullámot hozott Telkibe, ezúttal budapesti értelmiségieket. A község 2001-re kivívta magának az ország leggazdagabb településének címét. Emellett az összes magyar település közül Telkin volt a legmagasabb a felsőfokú végzettségüek aránya: a 25 évesnél idősebbek 40.6 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A község fejlődése rohamos volt, a lakosság 1990-től 1998-ig megdupázódott, majd 2002-re három és félszeresére nőtt. Ekkora hírtelen népességnövekedés persze nem jár minden nehézség nélkül. Van surlódás és érdek-ellentét az eredeti németek leszármazottai, a székely utódok és az “ujonnan-jöttek” között.

Az 1945. december 22-én Tildy Zoltán miniszterelnök aláírásával életbe léptetett kormányrendelet következtében a 65 sváb családból 51-et, néhány óra alatt, csupán legszűkebb holmijával gyalog indítottak útnak a biatorbágyi állomásra.
Ezektől kért nemrégen bocsánatot Sólyom László köztársasági elnök a magyar haza nevében. Persze nem ő volt az egyetlen, vagy első aki az igazságtalanságot szóvá tette. “...az ingóságok elvételét másnak, mint egyszerű rablásnak nem lehet minősíteni, akár zsidóval, akár svábbal történik is.” - írta Bibó István.

Ennek ellenére Telkit nemcsak az ottlakók érzik sajátjuknak, hanem az onnan elüldözött németajkúak (svábok) is. A Telkin és a szomszédos Budajenőn született kitelepítettek 1993 áprilisában Gaildorfban összejöttek. Michael Lack ekkor röviden összaállította a két falu krónikáját. Visszavágyódására, honszeretetére jellemzően írta meg a Heimat (Haza) című költeményét, amely Callmeyer Ferenc fordításában így hangzik magyarul (részlet):

“Ha távoli tájakon még soká élsz, / A haza az, mely téged mindíg várni kész. / Hol anyád szíve alatt hordott / S szeretettel vett karjaiba.
Még áll a templom, hol kereszteltek, / Hol első lépteid tetted, / És ahol örültek annak, mikor szaladtál, / Hol gyermekkorod és ifjúságod telt el, / Hol játszottál testvéreddel....
Hol ősök sírjai domborúlnak / Kik érted tettek mindent, / Ők gyakorta eszedbe jutnak. / Mint gyermekét, oda húz szíved / Szívüket ott kitárják, / Remélve a viszontlátást.”

Az egykori telki és budajenői polgárok német nyelvű visszaemlékezései a Callmeyer Ferenc: TELKI EZER ÉVE című könyve (Kalangya Kkt., Budapest 2004) egyik fejezetét képezik. Ferenc Regős, Michael Lack, Johann Stelly és Anton Lack regényszerüen, személyes adatokkal számolnak be élményeikről. (Hány bolt volt a faluban, milyen szakmát űztek a mesteremberek, hogyan lehetett pár liter borért képviselőre szavazatokat vásárolni, milyenek voltak a családi szokások, elvek.)

A telkihez hasonló monográfia azelőtt is jelent meg a környék helységeiről. “PÁTY, fejezetek a község történetéből” című kiadványt 1986-ban a Községi Tanács “Az okíratos említés 700. évfordulójára” adta ki. De a környék honszeretete más formában is jelentkezik. Budakeszi tavaly avatta fel a Himnusz emlékművét, most augusztus 20-án pedig a “Minden Magyarok Zászlaját” állítják fel, Mádl Dalma és Makovecz Imre ünnepi megemlékezésével.

A magyar tájak szeretetét, emlékeit megőrző igyekezet fontosságát igyekszik hangsúlyozni Bile Pál, a Zemléni Múzsa társadalomtudományi és kultúrális folyóírat 2005. tavaszi számában. “ Kistáj , kistérség, vagy éppen ‘járás’ -írnám, ha fiamék nemzedéke értené ezt az egy nap alatt bejárható területet jelentő fogalmat, de hát voltak szívesek kitörölni közigazgatási gyakorlatunkból ezt azok, akik a 80-as években kitörölték. Most itt állunk az 1990 óta önálló köztársaságként működő önkormányzataink szükség teremtette település és intézménytársulásaival, az ezeket sok esetben metsző statisztikai kistérségeinkkel.”

Callmeyer Ferenc nagy szolgálatot tett, amikor a Honszeretet Könyvtárát elindította. Csak remélni lehet, hogy lesz folytatása. Akik ezt az értékes, a lokál patrióta értékeket ápoló könyvet meg szeretnék rendelni, írjanak E-mailen:
cf@T-online.hu címre. ( 2,400 forint, $ 25)

Papp László






comments powered by Disqus