Irodalom

Schödl Gábor: Hangok

Ajánlom sorstársaimnak!

Valami nem stimmel!
Hangokat hallok a lakásban!
Akkor, amikor egyedül vagyok!
Síró, rimánkodó hanglejtéssel kántálnak valamit, de nem értem.
Valaminő csábítgató felhangot is felfedezni vélek benne.
Ufo-k nem lehetnek, erről Alie Neetah biztosított!
Azok nem szaroznának. Elvinnének és kész!
De akkor mi a nyű lehet?
Öregszem. Egyre hülyébb leszek. Hallucinálnék?
Nem!
Most is hallom, hoppá, most tisztán hallom a konyhából:
- Gábor bácsi, ide, ide…..
Berongyolok a konyhába, amennyire a köszvényem engedi és fülelek!
- Erre, erre...- szól a csábos hang, tegyél jót velünk…..
Esküszöm ma még egy füves cigit se szívtam, és a tizenöt tablettám hétszáznyolcvankilenc mellékhatása sem okozhat ilyesmit….
Lehet, hogy bediliztem.
Mereven bámulok előre.
A hangok, most már bizton állítom, a süteményes doboz irányából jönnek…..
Ledermedt testemet az édesség irányába mozgatom.
Óvatosan felnyitom a tetejét.
Elemi erővel tör ki a jajgatás:
- Gábor bácsi egyél meg minket, különben megesz minket a penész!….
- Édeskéim, nyögöm ki halkan, nekem fogyókúráznom kell!
Minden eddiginél erősebben szakad fel belőlük a keserűség.
Én ott állok, Shakespeare Omlettjének monológja csendül a fülemben:
- Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés……………….





comments powered by Disqus