Makkai-Arany Ágnes: Versek
KERESZT
köntösük, és a lelkük vitorlává duzzadt,
amint elhagyták a Golgotát.
Harmadnap suttogva hömpölygő hírek
tájolták be az Írást.
Az elmozdult kőnél összetalálkoztak.
Ott értették meg:
világ vaksága ─ kereszt a neved.
A KEZDET
Az északi fény kereket vetett,
s a porhóval szálló kristály-hangtól
megpattant a gleccser ere.
Az Andok sólyma napokat hasított a levegőbe,
a kankalin kitekintett az avarból,
s a teknős könnyével utolsó tojása is
belegördült Galapagosz homokfészkébe.
Az ír pásztor furulyáján elakadt a dallam,
a piramisokban besűrűsödött a csönd.
Villám tépte szét a magasságokat,
és a mélykék égből feltört a sóhajtás:
„Bevégeztetett!”
comments powered by Disqus