Fülöp László : Téli szél
...visszasziszegek a szélnek...
Hóbuckák közt surrog a szél
megsuhant fát, bokrot, házat,
megrázza a havas ágat,
hóbatúr majd csendben alél.
Hirtelenül talpra szökken
megsereg a kis gödrökben,
havas földről felugorva
ablakomat fújja, nyomja.
Ablaküvegem már reccsen,
lábam támaszt, tartom innen,
makacs farkasszemet nézek,
visszasziszegek a szélnek.
De ő csak szemembe nevet,
élvezi kétséges arcom,
mely kiad áruló jelet,
sok benső félelmemet,
sok bizonytalan harcom.
Utána meg tovasuhan,
hogy valahol más faluban,
más valakit, amint engem,
alaposan megijesszen.
comments powered by Disqus