In Memoriam Rupprecht Pál
Életének 79-ik évében a Parkinson kórral vívott, évekig tartószívós küzdelem után, örökre eltávozott sorainkból Rupprecht Pál. (2002 október 30., St.Paul, MN.)
Kivétel nélkül mindazok, akik ismerték Őt, úgy emlékeznek meg Róla, mint kivételes, nagytudású, nagyszerű emberröl, aki bökezüen adta tudása, tehetsége legjavát egész életében, ahol tenni, javítani tudott. Évtizedekig a Minnesotai Magyarok(M-H) egyik vezetõ egyénisége volt és
az M-H képviselõje a Magyar Amerikai Koalicióban; tagja volt a Magyar Barati Közösségnek .
Pali, ahogy mindnyájan ismertük, Szombathelyen született 1924 áprilisában. Sopronban járt gimnáziumba, majd a Közgazdasági Tudományegyetemen tanult diplomatának készülve. Tanulmányait megszakította 1945, amikor a Rupprecht család Németországba menekült. A háború után, 1949-ben áttelepült az USA-ba, North Dakota államba, s itt a North Dakota State University-n szerzett diplomát “Political Science”-ből. Minneapolisban, a University of Minnesota-n szerezte meg a mester fokozatot (master‘s degreet), majd 1967-ben a doktorátust (PhD. disszertációja: “The Image of Hungary’s International Position in American
Foreign Policy-Making 1937-1947”) a Nemzetközi Kapcsolatok, Jog és Diplomáciai Tanulmányok karán.
1972-88 a Minnesotai Egyetem Diák-Egészségügyi Szolgálat (Student Health Service) igazgatója. Munkájával és kreatív gondolkodásával kivívta az egyetemi vezetés magasfokú elismerését. Nyugdíjba vonulása után az orvosi egyetem ösztöndíjat nevezett el róla és évente kiadja a Paul Rupprecht Award jutalmat a legjobb dolgozóinak.
Pali három fiút nevelt fel, Pétert, Istvánt és Andrást. 1983-ban elveszitette feleségét, Margitot. Aktív élete és hite adott erőt a társtalanság és az 1988-ban diagnosztizált súlyos betegség elfogadásához. 1995-ben feleségül vette Sylvester-Tellmann Máriát, aki az utolsó percekig gondját viselte. A kettőjük teljességet adó szeretete megszépitette számukra az egyre nehezebbé váló éveket. Még élvezni tudta két kis unokáját, Margaret-et és Charlie-t.
Rupprecht Pál hű amerikai állampolgár lett, aki azonban sohasem felejtette el szülőföldjét. Sokat segített a Minnesotába érkező ’56-os magyar menekülteknek és a későbbi betelepedőknek. 1959 után Csáthy Dénessel, Fisch Róberttal, Galló Árpáddal, Gardil Ilonával, Gracza Rezsővel, Kirchner Pállal, Mestitz Andrással, Rumy Árpáddal, Túrmezei atyával, Zoltai Tiborral és Olgával a 90-es évek közepéig csaknem folytatólagosan egyik vezetője és tevékeny mozgatója volt a Minnesotai Magyarok szervezetének, amely egyenes folytatása az 1894-ben St.Paul-ban Baross Gábor Segélyegyesületként induló magyar társulatnak. A magyarok egyik képviselője volt a “Liberation of Captive Nations of Soviet Domination” ethnic menekültek által alapított szervezetben, majd 1990-92 között a minnesotai kormányzó felkérésére szolgált a “Governor’s Commission on Eastern Europe” speciális bizottságban. 1992-96 között a Minnesotai Magyarok képviselõje a Magyar Amerikai Koalícióban, ahol mint igazgatósági testületi tag és mint a testület végrehajtó bizottságának tagja tevékenykedett.
Rupprecht Pali tudása, bölcsessége mély elkötelezettséggel párosult magyar szülőföldje, valamint a számára otthont adó amerikai élet iránt. Körültekintő, intelligens tenniakarását, kitartó munkáját, jóindulatát, csendes humorát, barátságát nagyon hiányolják mindazok akik ismerték.
-fülöp-
Testamentom
Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.
Feledni oly nehéz, hogy volt hazánk,
Könnyek vizét és a Tisza vizét,
Költők dalát és esték bánatát:
Szeretnék néha visszajönni még.
Ó, én senkit se háborítanék,
Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég
És van-e még magyar dal Váradon?
Csak meghallgatnám, sír-e a szegény,
Világ árváját sorsa veri még?
Van-e még könny a nefelejcs szemén?
Szeretnék néha visszajönni még!
És nézni fájón, Léván, Szigeten,
Szakolcán és Makón a hold alatt,
Vén hárs alatt az ifjú szerelem
Még mindig boldog-e és balgatag?
És nézni: édesanya alszik-e
S álmában megcsókolni a szivét
S érezni, most is rám gondol szive
Szeretnék néha visszajönni még!
Juhász Gyula comments powered by Disqus