Papp László: Kánikula
Hiába szerelem fel a vitorlámat, meg se rebben. Nincs szél, a tengeren egy fuvallat sem borzolja a vizet. “Olaj” - mondtuk valamikor a Balatonon, utalva a régi tengerészek gyakorlatára, akik a viharos hullámverést azzal igyekeztek csendesíteni, hogy olajat öntöttek a vízre. Ültünk a “lavorban”, várva a délutáni megmentő “parti szelet”. Bizony jó lenne ilyenkor a vizen lenni, hiszen a parton a higany 90 Fahrenheit fok fölé kúszik . Kánikula, amit Budapesten is tapasztalhatunk az idén. ( 30Celsius fok fölött) Mit lehet tenni ilyenkor? Bezárkózni a léghűtött szobába, vagy elmenni Antarktikára?
De persze Antarktikán sem fenékig tejfel. Ami azelőtt fenékig jég volt, nemsokára csak úszó jégtáblákból áll majd. Í gy van ez északon is. A jegesmackó, ha egy ilyen jégtáblára téved igen csak igyekezhet, amíg visszaúszhat a mama medvéhez. A National Geographic magazin 2007 júniusi száma, James Balog fényképeivel, ijesztő képet fest a föld jövőjéről. A Nagy Olvadás “Big Thaw” című cikk szerint: “Az nem volt meglepetés, hogy az egyre melegedő klíma elolvasztja a föld gleccserjeit és a sarkvidékek jegét, de senki sem képzelte volna, hogy ez ilyen gyorsan fog végbemenni”. Grünland jégtakarója egyre vékonyabb. Az ottani olvadás ennek az évszázadnak a végére megemelheti a tengerszintet három lábbal (92 cm), ha a “ üvegház” hatás nem csökken- írja a NG.
Erre a fenyegető veszélyre hívja fel a figyelmet Al Gore, a volt amerikai alelnök EGY KELLEMETLEN IGAZSÁG “An inconvenient truth - the crisis of global warming” című könyvében. (Viking press 2007) “Sokan azt hiszik, hogy a Föld olyan hatalmas, hogy nem tudjuk a működését befolyásolni - azonban - az atmoszféra olyan vékony réteg, ami könnyen megrontható” , írja.
Bár vannak, akik vitatják Gore tételeit, nehéz velük vitába szállni.A széndioxid (CO2) nem távozik a légtérből, hanem mintegy szigetelő rétegként átfedi azt. Pedig a világ gyarapodó népessége egyre több széndioxidot termel, ugyanakkor a növényzet természetes ellensúlyozó képessége is csökken az őserdők (pl. az Amazon vidék) kiírtása következtében.Az elmúlt 48 év alatt a levegő széndioxid tartalma húsz százalékkal nőtt.( US 30 %, EU 28 %) A gyönyörü fehér sapkájáról híres afrikai Kilimandzsáró hegy tíz év múlva kopasz lesz, a Montana-i Glacier Nemzeti Parkban 15 év múlva nem lesz jég. Ugyanez a sors vár Svájc, Patagonia és a világ többi gleccser vidékére.
Ezzel még nincs vége a várható katasztrófák sorozatának. A tenger vízszintjének emelkedése elsüllyeszti a vízparti városok nagyrészét, például New York alacsonyan fekvő egynegyedét, és teljesen elárasztja Miamit, Amsterdamot, Calkuttát. Eltűnik a szibériai permafrost, a föld egyrészét szárazság, másrészét árvizek, tüzek, hurrikánok fenyegetik. A meleg tengerek elalgásodnak, és így tovább.
Lehet mindezt tagadni, vagy belenyugodva azt hírdetni, hogy ez csak a természetes klímaváltozás következménye, amit nem tudunk befolyásolni. Erről mondta Mark Twain, hogy “Nem azzal van baj, amit nem tudunk, hanem azzal amiről meg vagyunk győződve, de még sincs úgy”. Ma már úgyszólván a világ összes tudósa azt bizonygatja, hogy igenis, mi magunk vagyunk “az ellenség” amely a katasztrófát okozza. Mindenekelőtt a nyakló nélküli levegőszennyezés előidézésével. Ennek egynegyedrészéért az Egyesült Államok a felelős.
Visszatérve Antarktikára: a Csendes Óceán déli része ugyanolyan szerepet tölt be, mint az Amazoni őserdő. Ez az úgy nevezett “karbon-sülyesztő” a világ széndioxidjának 15 százalékát köti le. De ez ma már oly mértékben telített, hogy többet már nem képes felvenni. A többlet az atmoszférát szennyezi. A Science Journal szerint a tudósok ezt a jelenséget csak egy fél évszázad múlva várták. De már bekövetkezett.
Ha mindez igaz, miért nem tesz az emberiség valamit a folyamat ellen, annak megakadályozása, vagy visszafordítása érdekében? Itt ütközünk a mindenütt jelenlévő “piszkos politika” ügyködéseibe. Thomas L. Friedman, a New York Times magyar származású tudósítója írja, (2007.március 27) hogy az amerikai kormányzat mint az “olaj-lobby” kiszolgálója, nem képes hatásosan fellépni a “globális felmelegedés” megakadályozásáért. Az egyetlen politikus, aki a kérdést komolyan veszi és tesz is valamit, Arnold Schwarzenegger, Kalifornia kormányzója. “Tisztítsuk meg a levegőt, a vizeinket. Harcoljunk a globális felmelegedés ellen, mert tudjuk, hogy az mekkora veszélyt jelent számunkra. Ez már nem kérdéses többé” - mondta a kormányzó. Sajnos az ugyancsak republikánus amerikai elnök mindezt nemcsak figyelmen kivül hagyja, de tagadja az intézkedések szükségességét.
“Szörnyű katasztrófa fenyegeti a világot. Ami küszöbön áll, az emberi kultúra öngyilkossága. De fizikailag is gyász, halál, s alig elképzelhető rettenet (vár) mindnyájunkra” - írta Babits Mihály 1934-ben, a pusztító világháború előszelét érezve. Ilyen, hasonló katasztrófa veszélyét idézi fel írásában a 98 éves Mosonyi Emíl professzor, aki Svájcból pánikkeltő tanulmányt küldött a magyar Mérnök Újságnak (2007. március). A már említett természeti veszélyek mellett felhívja a figyelmet a folyók vízkészletének felhasználásával kapcsolatos feszültségekre, és a mélyen fekvő területek elöntésével járó népvándorlás okozta problémákra. Azt javasolja, hogy azonnal meg kell kezdeni a káros légszennyezés korlátozását, megindítani a tudományos vizsgálatokat a védekezésre, és kidolgozni a müszaki terveket.
“Hazánk sajátos helyzetének következményeként a Kárpát-medence teknőjében előfordul majd, hogy a Körösök időnként csaknem kiapadnak, a Tisza a kisvizek, sőt még a középvizek időszakában sem tudja majd a Körös-völgyet táplálni.
A Duna kisvizei és kisebb középvizei idején, egyáltalán nem lesz hajózható,
a Bős-i csatorna torkolatától egészen a magyar-szerb határ alatti vízlépcső teréig”- írja a legtekintélyesebb magyar vízügyi szakember.
Ebben a tanulmányban, amit a tudós mérnök “üzenetének” is nevezhetnénk, nem foglalkozik a vízgazdálkodás részletes vizsgálatával, hanem csak azokkal a nagy vízépítési művekkel, amelyeknek a létesítését feltétlenül szükségesnek tartja, a klimaváltozás miatt várható árvízkatasztrófák elkerülése, a vízellátás és a biztonságos hajózás, továbbá a vízi energia hasznosítása érdekében. Szükségesnek tartja, többek között, a Duna-Tisza csatorna megépítését, a Duna-szakasz hajózhatósága érdekében vízlépcsők létesítését, valamint a környező országokkal való együttműködést a közös vízgazdálkodás érdekében.
“Tudom, hogy ez az írásom sokaknak - számos politikusnak, a média egyes képviselőinek, elfogult környezetvédőknek és sok honfitársamnak - nem fog tetszeni...de később -amit már magas korom miatt nem fogok megérni - a valóság mellettem fog tanúságot tenni.” - írta Mosonyi professzor. Szomorú lenne, ha az utókor csak saját keserű tapasztalata alapján bizonyosodna meg a tudósok által előre látott globális katasztrófa valódiságáról, aminek megakadályozása érdekében alig történik hathatós cselekedet.