Papp László: A magyar zene hete New Yorkban
2007 január 26-tól február 2-ig rendezte meg a New York-i Julliard Zeneiskola hat hangversenybõl álló zenei programját: FOCUS - THE MAGYAR LEGACY, Hungarian Music After Bartók címmel. A kitûnõ akusztikával megépített modern, kétezer fõt befogadó Peter Jay Sharp termet megtöltõ, fõleg fiatalokból álló, hallgatóság estérõl estére lelkes fogadtatásban részesítette a New Julliard Ensemble szintén fiatalokból verbuvált zenekarát. Az elõadások nagyrészét a sorozatot rendezõ Joel Sachs karnagy vezényelte, kivéve az utolsó elõadást, amely levezetésére a francia Diego Masson Európából érkezett.Joel Sachs figyelmét a korabeli zene iránti érdeklõdés mellett az is Magyarország felé irányította, hogy anyai nagyszülei onnan származtak. Magyar zenei ismereteinek bõvítése érdekében még arra is vállalkozott, hogy (némileg) megtanuljon magyarul. “E nyelv magánhangzóinak tizenhét esete van, azonkivül mindegyiknek még három változata is. Emellett még az orosz is könnyûnek tûnik” - írja a program bevezetõjében.
„Magyarország : fantasztikus sütemények, utánozhatatlan cigányzenészek, a most ünnepelt anti-kommunista forradalom és egy lehetetlen nyelv hazája! A zenészek mind jól ismerik Liszt, Bartók, Kodály, Dohnányi, Szigeti, Reiner nevét, valamint Sándor Györgyét és Széll Györgyét is. Zeneértõk ezenkivül a másik két Györgyöt is számon tartják - Kurtágot és Ligetit” - folytatja ismertetését Joel Sachs. A programsorozatot éppen ennek a két Györgynek dedikálta. Megemlékezni kívánt a tavaly elhunyt Ligetirõl és felköszönteni a nyolcvanadik évét nemrég ünneplõ Kurtágot.
A magyar müvészet hosszú és elismert múltra tekinthet vissza. „Budapest zenei élete már a huszadik század elején erõteljes ellentétet képviselt Bécs áporodottságával szemben” - véli Sachs. Még a szovjet befolyás idején is lehetõség nyilt arra, hogy a modern zeneszerzõk a “tiltott” helyett a “türt” kategóriában mûködhessenek. Így az idõsebb zeneszerzõk mellett, mint Mihály András, vagy Szervánszky Endre, a fiatalabbak is érvényesülni tudtak. Jeney Zoltán, Sáry László, Vidovszky László, Eötvös Péter és Dukay Barna megalapíthatták a Budapest Új Zenei Stúdiót, amely keretében változatos stílusban sok új zenemû született. Igaz, hogy ezek csak a beavatott kisebbséghez jutottak el, a nagyközönség számára többnyire ismeretlenek maradtak.
Csak a nyolcvanas években nyilt lehetõség arra, hogy a magyar avant-garde zene ismertté válljon külföldön. A londoni kiadó, Boosley and Hawkes lett az “Editio Musica Budapest” nyugati közvetítõje. Agócs Kati, egy magyar származású kanadai zeneszerzõ, aki Fullbright ösztöndíjas volt Magyarországon, segített az amerikaiak figyelmét felhívni a magyarokra. A vele való együttmûködés eredményeként született meg a mostani hangversenysorozat.
Hat alkalommal 21 zeneszerzõ alkotásai kerültek elõadásra. Érdemes idézni az egész névsort: Bánkövi Gyula, Csapó Gyula, Dargay Marcell, Dinyés Dániel, Dukay Barnabás, Durkó Zsolt, Horváth Balázs, Jeney Zoltán, Kurtág György, Ligeti György, Márta István, Eötvös Péter, Pintér Gyula, Sári József, Serei Zsolt, Sugár Miklós, Szervánszky Endre, Szöllõsy András, Tihanyi László,Varga Judit, és Vidovszky László. A felsoroltak egy-egy mûvel szerepeltek, kivéve Kurtágot és Ligetit. Tõlük minden alkalommal hallhattunk szerzeményeket. A szerzõk közül Szervánszky (1911) a legidõsebb, és Dinyés Dániel (1980) a legfiatalabb. Mind Magyarországon tanultak és fejlõdtek. Érdekes, hogy alig van nõi zeneszerzõ köztük és aránylag kevés a nagyzenekari mû, mert arra a magyar fiataloknak alig volt lehetősége.
Egyik jellemzõ érdekesség volt az ütõhangszerek kiemelkedõ szerepe a kompoziciókban. Kurtág nemcsak számos ritkábban használt ütõhangszert alkalmazott a STELE-ben, de a zongorista a zongora belsõ húrjait ütõvel és kézzel is pengette, majdnem úgy mint egy cimbalmot. Ennek az elõadására állt össze a legnagyobb zenekar. 12 nagybõgõ, 8 üstdob, hárfák, cimbalom, csemballo, zongora, stb. egészítette ki a szokásos nagyzenekari együttest. (Gondoljunk Bartók: ‘Zene húros, ütős hangszerekre és celesztára’ példájára.)
Ligeti a HEGEDÛVERSENYBEN idõnként még a szólista hegedûjét is mint ütõhangszert kezelte. Ezt a darabot eredetileg Sashko Gawriloff számára szerezte még a 90-es évek elején. Ez volt egyike azoknak a zeneszámoknak, amelyben magyar népzenei elemek csillantak fel. A fantasztikus erejû kadenza Gawriloff alkotása. Méltó befejezése volt ez mû a hallatlanul sikeres sorozatnak, mintegy a néhány hónapja meghalt mesterre emlékezve. Több más számnál is fel lehetett fedezni Bartók, valamint Schönberg (12-tone) és Mahler hatását.
Aligha lehetne ennél a nagyhatású bemutatónál jobban szolgálni a magyar kultúra ügyét Amerikában. Tanulságos példa lehetne ez a szereptévesztésben levõ New York-i Magyar Kulturális Központ számára! ( az estre először a Nyugati Hírlevél -Bika Julianna, New Orleans - januári száma hívta fel a figyelmet) A MAGYAR LEGACY valóban a modern magyar zenei hagyományok legjobbjait mutatta be az amerikai közönségnek.
Ha már a magyar zene itteni ismertetésérõl beszélünk, hadd említsem meg a magyar származású (magyar apa, francia anya) Gregory Mertl fiatal amerikai zeneszerzõ sikeres szereplését január 31-én a Carnegie Hall “Weill Recital” termében. Mertl hét kompozícióját az Open Gate nevû csoport tagjai adták elõ.
Papp László