Hírek

Lipták Béla: A második hágai perről

­

­A közelmúltban bejárta az Internetet egy, a Hidrológiai Közlönyben megjelent írás. A cikk írója sajnálja, hogy Nagymarosnál nem épült meg a sztálini gigantománia beton monstruma és helyteleníti, hogy az akkori magyar kormány ellene volt a Duna elterelésének, a Pannon tenger néhai deltájából kialakult és a világon egyedül álló Szigetköz tönkretételének. Szerinte nem csak, hogy meg kellett volna építeni a nagymarosi vízlépcsőt, de „csúcsra” is kellett volna járatni azt! Más szóval úgy működtetni, mint egy angol WC-t: akkor húzni le a tóvá duzzasztott és így királyaink sírjait is veszélyeztető Duna vizét, amikor magas a villanyfogyasztás, jó pénzt lehet csinálni abból. Egy szó, mint száz, a cikk elismétli a Horn-Mechiár érveket, melyek alapján 1977-ben megszületett  a Bős-Nagymarosi ­vízlépcsők alább ismertetett tragikus tervei terve:

 

Mivel mi két évtizede dolgozunk azon, hogy a Hágai Bíróság újratárgyalja a Duna elterelésének perét, ezért tájékoztatni szeretném a magyar közvéleményt a tényekről. Persze a témakör túl nagy ahhoz, hogy kimerítően ismertessem per minden részletét, ezért megkérem az érdeklődőket, hogy látogassák meg honlapunkat: http://duna.org/danube/ , melyen megtalálják a második hágai Duna per beadványait, a Kiegyezési Terv részleteit és egyéb dokumentumokat.

­

A MULT

1987-ben, Szalay Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, - a halálos ágyáról -telefonált nekem és megkért, hogy - mint az USA Környezetvédelmi Kézikönyvének szerkesztője - , vegyem át tőle a Duna védelmének irányítását, mert, mint ahogy azt már csak suttogva volt képes kimondani: ”egy nép végérvényesen csak azt veszítheti el, amit maga felad és mi a határfolyónkat nem adhatjuk fel!”

Én 22 év eredménytelen igyekezete után is hiszem, hogy Szalay Sándornak igaza volt és hiszem azt is, hogy a magyarság soha nem fogja feladni határfolyóját, és amikor megnyertük a Második Hágai pert, akkor majd lassan visszatér népem optimizmusa, önbecsülése is.

1992 október 24.-én, - Magyarországon legyártott betontömbökkel és az alábbi ábrán ismertetett C-variáns kivitelezésével - Szlovákia elrekesztette a Duna természetes medrét és a saját területére, egy betoncsatornába vezette át Magyarország határfolyóját.

Én ezen a napon 643 magyar természetvédővel álltam a szlovák-magyar határon, fejünk felett magyar helikopter körözött, mellettem egy határőr százados állt. A magyar határőrség ottani parancsnoka megkérdezett: „Tudja, hogy engedély nélkül tilos a határt átlépniük?”

Én visszakérdeztem: „És Ön tudja, hogy a Magyar Alkotmány kötelezi a magyar kormányt az ország integritásának a megvédésére? Ön tudja, hogy ha Ön most egy szakasz katonájával mellénk áll, akkor nem csak népünk becsülete, de a Pannon Tenger deltájából kialakult, a világon egyedülálló Szigetköz is megmenekül?”

Nem nézett a szemembe, bajuszos arcán vöröslött a szégyen, csendben válaszolt: „Én csak parancsot teljesítek.”

Így végül, a lesütött szemű magyar határőr katonákat magunk megett hagyva mentünk át, - mi fegyvertelen környezetvédők-, hogy a szlovák oldalon odaálljunk a buldózerek elé, de puszta kézzel a buldózereket megállítani nem tudtuk.

Később megtudtam, hogy határfolyónk megvédését az akkori külügyminiszter, Jeszenszky Géza helyeselte, (Ő tudta, hogy az általunk is aláírt Riói szerződés kötelez a világon egyedülálló Szigetköz élőlényeinek megvédésére, hogy mögöttünk áll a világ közvéleménye, hogy egyetlen, akár vaktölténnyel leadott lövés megállíthatja a szörnyűséget), de Für Lajos hadügyminiszter megvétózta álláspontját. Így, miközben egy árva magyar helikopter keringett a fejünk felett, és miközben mi, a 643 (onnan tudom a számot, mert a határőrök megszámoltak) fegyvertelen természet barát, képtelenek voltunk megállítani a buldózereket, bekövetkezett a tragédia.

Megjegyzem még azt is, hogy békéscsabai tót családból származom, Békéscsaba nagy evangélikus templomának padjához láncolt rézfedelű családi imakönyvünk még tót nyelven íródott, nagyapám még tót népdalokat dúdolt borotválkozás közben! Megjegyzem azt is, hogy a Lipták név annyit jelent tótul, hogy Liptóból való és azt is, hogy amikor a törökdúlás után Liptóból Békéscsabára telepítették a tótokat, akkor közülük azok, akik büszkék voltak tót származásukra, nem „magyarosítottak” Liptóira, vagy Liptayra, hanem megmaradtak Liptákoknak! Más szóval én büszke vagyok tót származásomra, szeretem a szlovák népet és a Kiegyezési Terv kidolgozásával az 1000 éve békés szimbiózisban élő, egymást tisztelő és szerető népeim megbékülését is szeretném szolgálni.

A HÁGAI BÍRÓSÁG DÖNTÉSE

1997-ben a Hágai International Court of Justice (ICJ) kimondotta, hogy a Duna átterelése Csehszlovák felségterületre törvénytelen és kimondta azt is hogy Magyarország jogtalanul mondta fel a bősi szerződést. Más szóval nem igaz a Horn kormány által elterjesztett állítás, hogy mi elveszítettük volna a hágai Duna Pert! Az ICJ mindkét felet egyaránt elítélte és azt látta helyesnek, ha az érintett felek maguk keresik a megegyezést, de ha az nem sikerülne, úgy 3 éven belül visszatérnek Hágába, ahol, a Duna Per „második körében” most már a bíróság dönti majd el, hogy mi is az igazságos megoldás?

Itt most nem megyek bele részletesebben a hágai döntés pontjainak ismertetésébe, annak politikai, természetvédelmi, energetikai, gazdasági, nemzetközi jogi és egyéb vonatkozásaiba, de megjegyzem, hogy aki annak részletes dokumentációját kívánja megismerni, a következő címen találja meg azokat: http://duna.org/danube/ vagy elolvashatja a perre vonatkozó alábbi dokumentumokat:

EC Mission Report, November 1992, Independent experts on Variant C

EC Report, May 1993, Field inspection at Gabcikovo

EC Mission Data Report, November 2, 1993, Gabcikovo impact

„A Hágai Döntés”, Enciklopédis Kiadó, 1997

BEPERELTÜK A MAGYAR KORMÁNYT

Mikor 2000-ben lejárt a hágai döntéstől számított 3 év, mi (a Magyar Környezetvédelmi Alap és támogatóink) beadvánnyal fordultunk a Magyar Alkotmánybírósághoz (http://duna.org/danube/), kérve, hogy érvényesítsék a Magyar Alkotmány erre vonatkozó elvárására és figyelmeztessék a magyar kormányt alkotmányos kötelességére. Érveink között hivatkoztunk az alkotmány azon paragrafusára, mely kötelezi a mindenkori magyar kormányt az ország integritásának megvédésére. Ugyancsak hivatkoztunk a Riói Szerződésre, mely kötelezi Magyarországot a Szigetközben kifejlődött és a földön máshol meg nem található élőlény fajták védelmére. A beadványhoz mellékeltünk egy Kiegyezési Tervet (KT) is, melyet a világ környezetvédőivel együtt dolgoztunk ki. A KT részletesen ismerteti a megoldást, mely úgy menti meg a Szigetközt, hogy közben a hajózás is és az áramtermelés is folytatódhat.

Mint az alábbi levélben olvasható, 2003-ban a magyar Alkotmány Bíróság perünket elfogadta, annak tárgyalását felvette programjába. Az engem erről tájékoztató levél alább olvasható:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2003-03-05
DR. HOLLÓ ANDRÁS
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ALKOTMÁ­NYBÍRÓSÁGA
988/E/2000
 

 
Tisztelt Lipták Béla Úr!

Tájékoztatom, hogy az Alkotmánybíróság a 988/E/2000. Sz. Ügyben az Alkotmányból és a nemzetközi
szerződésekből eredő jogalkotói feladat elmulasztásának vizsgálatára irányuló eljárást folytat.

Az Alkotmánybíróság az eljárást az Alkotmánybíróságról szóló 1989. Évi XXXII. Törvény szabályozza.
Az Alkotmánybíróság eljárása nem kontradiktórius jellegű, az Alkotmánybíróság döntését – az Önnek
korábbi levelemben már említett törvényi rendelkezés szerint – a rendelkezésér álló iratok alapján
hozza meg. Az Alkotmánybíróság szükség esetén dönthet személyes meghallgatásról, valamint szakértő
bevonásáról. (A törvény szerint egyéb bizonyítási mód és eszköz az alkotmánybírósági eljárásban
nem alkalmazható.)

Az Alkotmánybíróság az eljárás jelenlegi szakaszában az indítványozót hiánypótlásra hívta fel, más
eljárási cselekményről nem határozott.


Budapest,
2003. Március 3.
Dr. Holló András,
előadó alkotmánybíró

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Mint a fentiekből látható, Dr. Holló András előadó alkotmánybitó úr (a 988-E-2000-es sorszámmal) elfogadta periratunkat és kitűzte (a per beadáskor pártonkívüli Cseh Sándor képviselő úr által szignált) beadványunk tárgyalását. Ám perünk több mint 3 évig nem került tárgyalásra, majd 2007-ben, minden érvelés nélkül elutasította követelésünk tárgyalását.

Én persze tudom, hogy előbb vagy utóbb, de lesz Magyarországnak olyan felelős kormánya, mely eleget tesz az alkotmánynak és hatalomra kerülése után egyik első dolga lesz, hogy elindítja a második hágai pert.

A KIEGYEZÉSI TERV (KT)

A KT, mely - miközben biztosítja a hajózást, árvízvédelmet és áramtermelést -, nem csak felszámolja a mederzárat és a szennyezett tárolót, de helyre is állítja a szigetközi árvidék (a néhai Pannon Tenger deltája helyén az utolsó jégkorszak óta kialakult árvidéknek, az elterelés óta 2-3 métert zuhant) talajviz-szintjét is és egyben létrehozza azt az - ENSZ-EU által is támogatott -, 3-nemzeti természetvédelmi parkot, mely nem csak a Szigetköz lakóinak tradicionális életformáját, de a világ eco-turizmusát is gazdagítaná.

Itt persze nincs hely a Kiegyezési Terv részletes ismertetésére, de aki tanulmányozni kívánja azt, megismerheti a Magyar Szemle 1999 júniusi számában megjelent tanulmányomból. (Ez az egyetlen magyar lap mely az elmúlt 10 évben irt a Kiegyezési Tervről). Megjegyzem még azt is, hogy a KT „Parshall csatornás” megoldását az amerikai sajtó úgy ismertette, mint a vízierőművek új, környezetbarát megoldását, mivel az úgy biztosítja a hajózást és energia termelést, hogy közben a folyó medret nem zárja el, nem akadályozza az élőlények és a hordalék természetes mozgását. A terv angol nyelvű ismertetése a következő címen olvasható: http://www.controlglobal.com/articles/2003/114.html

 

­In the compromise plan, the Parshall Flume is built in the main riverbed. By restricting the bed, it raises the upstream level so that, even under low-flow conditions, the bypass canal always has enough water.

Szintén elolvasásra ajánlom a World Commission on Dams (WCD) által „Dams and Development” címen kiadott (ISBN 1-85383-798-9) CD-jét, illetve a National Geographic 2002 márciusában megjelent „Danube River” címü részletes cikket, melyek ismertetik azt a természet kincset mely életveszélyben van a Szigetközben és amelyet megmenteni az a Magyarország lenne hivatott, mely aláírta a természeti világörökségek védelmét előíró Riói Szerződést.

A DRÁVA PÉLDÁJA

Talán kevesen tudják, hogy mi, magyar környezetvédők már megakadályoztuk egy határfolyónk, - a Dráva - elterelését. Azért írok erről, hogy reményt öntsek a kételkedőkbe, akik talán azt hiszik, hogy 20 év sikertelensége megfékezheti igyekezetünket. Tévednek!

A Dráva dolga úgy kezdődött, hogy 1990-ben levelet kaptam a Magyarországi Zöld Párttól és a Somogyi Természetvédelmi Szervezettől, hogy a horvátok (ők is osztrák segítséggel) vízlépcsőt terveznek a Dráván, s ha Magyarország ellenkezik, úgy átterelik majd a folyót horvát felségterületre. A „zöldek” arra kértek, hogy lépjek be pártjukba és induljak el a somogyi képviselő választáson és használjam ki ezt az alkalmat, az elterelési terv ismertetésére és így Európa legkevésbé tönkretett folyójának, a Drávának megmentésére. Így lettem én, életemben először és azt hiszem utoljára, párt tag.

Ez után megkértem az amerikai PÚS TV adó egyik riporterét, Sean Shays-t, hogy jöjjön el velem, s ugyan (Horn Gyula képviselői körzetében) nem győzhettem, végigjárva a körzet 32 helyiségét, sikerült felhívni a magyar közvélemény figyelmét (és a PBS TV-n bemutatott 30 perces film révén a világ közvéleményét is) a készülő tragédiára és megmenekült a Dráva.

Alább mellékelem a somogyi villanypóznákra akkor kiszögezett választási plakátunknak egy másolatát, melyen olvasható a gátépítő üzletembereknek szóló üzenetünk: „Amikor már kivágtál minden fát és megmérgeztél minden folyót, akkor rádöbbensz majd, hogy a pénz nem ehető!”

UTÓSZÓ

Sajnálatos, hogy a Bős-Nagymarosi tüntetések idején a magyar társadalom a Duna elterelését, csak mint politikai „feszítővasat” használta a kommunizmus megdöntésére és „csak” azért lépett fel ellene, mert azt támogatták az országot megszálló szovjetek (akik utat kívántak biztosítani tengerjáró hajóiknak Európa szívébe) és az őket kiszolgáló Horn Gyula kormány. Sajnálatos ez főként azért, mert így elmaradt a vízlépcsővel kapcsolatos pontos tájékozódás. Ezért még ma is elképzelhető, hogy vannak akik hitelt adnak a fent említett, a Hidrológiai Közlönyben megjelent cikk állításainak és nem látják, hogy van lehetőség a kiegyezésre.

Ezért fontos, hogy a Duna Per második körében kiderüljön, hogy van átmeneti megoldás, hogy nem a bősi erőmű lerombolása vagy a Szigetköz tragédiájának véglegesítése között kell választani! A hágai nyilvánosság révén megérti majd a magyar és a nemzetközi közvélemény is, hogy van lehetőség a KIEGYEZÉSRE anélkül, hogy beletörődnénk határfolyónk elterelésébe, elfogadnánk Szigetköz tönkretételét, királyi sírjaink víz alá kerülését, vagy a Duna angol WC szerű „csúcsra járatását”, mint ahogy azt a fent említett cikk írója gondolja.

A kiegyezés nem csak két szomszédos nép barátságának, s a Duna deltája természeti kincseinek megvédése miatt fontos. Fontos ez azért is, mert a

világ közvéleménye készen áll a második Duna Perre, támogat bennünket, s amikor a Hágai Bíróság majd meghozza döntését, akkor azt kénytelen lesznek elfogadni úgy a szlovákiai nacionalisták, mint magyar támogatóik is és akkor megindul nem csak a Kiegyezési Terv kivitelezése, de népeink megbékélése is.

Lipták Béla

REFERENCIÁK:

Kiegyezési Terv (The Danube Compromise)
A Második Hágai Kör (2nd Danube Lawsuit in the Hague)
Kiegyezési Terv (The Danube Compromise):
http://hungaria.org/hal/danube/index.php?halid=12&menuid=350
http://hungaria.org/hal/danube/index.php?halid=12&menuid=160

­ comments powered by Disqus