Elmélkedések

Megfagyott muzsikus?

Ha azt a kérdést tenném fel, hogy a művészeti ágak közül melyik áll legközelebb az épitészethez, talán kevesen válaszolnák azt, hogy a zene. Pedig, ahogy a nagy német költő és államférfi Goethe mondta: az építészet "megfagyott zene". Vagyis, más formában, de mind a kettő ugyanazokkal az eszközökkel fejezi ki mondanivalóját. Az elemek harmonikus, ritmusos ismétlődése, a szimmetria, a fő motívum és a részletek viszonya, az arányok érvényesülése éppúgy eszközei az építészetnek, mint a zenének. Csupán a legutóbbi időben tért el az építészet inkább a szobrászi formaképzés irányába. Ez régen is egyes építészek álma volt, most végül a számítógép adta meg a lehetőséget olyan épületek tervezésére, amelyeket lakható szobornak nevezhetnénk.

Köztudomású, hogy az építészet technikai tudomány, de ugyanakkor művészeti tevékenység is. A nyelv után a leghitelesebb kifejezője egy közösség kultúrájának. Nem csoda, hogy filmeken, televíziós műsoroknál mindig egy épület bemutatásával teremtik meg a vizuális kapcsolatot a hely és az emberek között.

Az épület egy térbe helyezett tömeg, de talán még lényegesebb az a tömegek által behatárolt tér, amelyet az épületek egysége alkot. Ez azonban már a várostervezés területe, amely nem csak az építészek döntésétől függő tevékenység. Itt a politika, a város vezetése tartja kezében a döntést. Ritkán ad a közület szabad kezet az építészeknek, mint ahogy Hausmann tehette Páris újjátervezésénél, L’Enfant Washington esetében, vagy Chicago építészei a nagy tűzvész után. Budapesten különleges szerepre volt jogosult a Közmunkatanács a háború előtt. Ezt a kommunista rendszer megszüntette és helyét olyan állami szervek vették át, amelyek ideologiai, nem pedig szakmai irányítás szerint működtek. A rendszerváltozás után a
helyzet nem javult, sőt lényegesen rosszabbodott. Ma a teljes "balkanizálódás" állapotában 23 kerületi és (24-iknek) a fővárosi önkormányzat egyeztetés és együttműködés nélkül tevékenykedik. Igéretes most a miniszterelnök bejelentése a Közmunkatanács visszaállitásáról. Majd meglátjuk mi lesz belőle.

Maga a főpolgármester is elismerte, hogy Budapest mára gyakorlatilag működésképtelenné vált. Nem csoda, hiszen a kerületek mindenben önállóan döntenek, összesen 667 képviselő szavazata alapján. Ez nemcsak 6.8 millárd forintos költséget jelent, de megakadályozza azt is, hogy a főváros egységes szempontok szerint fejlődhessen.

Visszatérve az építészetre, megállapíthatjuk, hogy az két alapvető feladatot lát el. Egyfelől hajlékot ad az embereknek, nemcsak a lakóknak, hanem az épület minden használójának is, másrészről kifejezi az épittető eszményét, törekvéseit, hatalmát.

A paloták, a katedrálisok, a középületek nem csak a hasznosság funkcióját vannak hivatva ellátni. A magyar parlament területének több mint egyharmada nem hasznos, hanem reprezentációs tér. Rómában a Szent Péter székesegyház nem csak a hívek befogadására épült, hanem a katolikus egyház nagyságát is hivatva volt kifejezni. Építési költségének hatalmas terhe nagyban hozzájárult a reformáció sikeréhez

Azt, hogy az építéshez sok pénz kell mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhattuk. A hatalom kifejezését szolgáló reprezentatív épületek esetében a nagy vállalatok is rájöttek, hogy minden hírverésnél hatásosabb ha jellegzetes, markáns épületeket terveztetnek. Akármennyi a költség, megéri, hiszen ez a legjobb PR.

Az építészet egyik fontos, de talán legjobban elhanyagolt területe az örökség- védelem, a műemléki értékek megőrzése és gondozása. A háború után nagy vita tárgyát képezte, amikor Varsóban a teljesen lepusztult belváros épületeit régi fényképek és tervrajzok segítségével eredeti formában rekonstruálták. New Yorkban óriási felzudulás követte a Penn Állomás lebontását. Amikor aztán Marcel Breuer a Központi Főpályaudvar helyére modern irodaépületet akart tervezni, "elszabadult a pokol". Jackie Kennedy vezetésével megmozdult a város közvéleménye és sikeresen megmentette New York egyik legszebb épitészeti emlékét.

A legnehezebb építészeti feladatok közé tartozik, amikor egy meglevő, építészetileg, vagy történelmi szempontból jelentős épületet kell átalakitani, bővíteni, vagy egy új használó számára áttervezni. A modern építészeti crédó azt hírdette, hogy "a forma a funkciót követi", de mi köze volt egy régi varrótűgyárnak New Brunswick-ban a Magyar Örökség Múzeumához, amit abból kellett kialakítani? Vagy vegyük példának Budapesten az Andrássy út elején Saxlehner András családi palotáját és amit most abból akarnak kialakítani. A Czigler Győző által tervezett csodálatos szépségű épület Lotz Károly falfestményeivel és Róth Miksa színes üvegablakaival a háború után számos társbérlő otthona lett, majd a Postamúzeum is helyet kapott az első emeleten. Most az Önkormányzat azt állítja, hogy a fenntartás költségei meghaladják a közület teljesítőképességét és "privatizálni" szeretné. "Palota potom áron" írja az újság, de kérdéses, hogy mit jelent a funkcióváltás és mibe kerül az? Beszélhetünk a New York vagy a Gresham Paloták átépítésével kapcsolatos nehézségekről is. Egy ilyen épület felújítása gyakran többe kerül, mint azt újonnan megépíteni.

A tervező, aki egyben technikai szakember is, még nem biztos, hogy valóban ÉPITÉSZ is. Ugyanis ellentétben a képzőművészektől, vagy az írótól az építész soha sem alkothat az "íróasztal fióknak", vagy a raktárnak. Csak akkor fejtheti ki alkotói tevékenységét, ha valaki megbízza egy épület megtervezésével. Az építtető az, aki "megírja a darabot", az építész pedig az aki lelket lehel a "szerepbe". Vagyis az építész olyan, mint a színész, ő valósítja meg a megbízó által elképzelt alkotást.


Ebből is látható, hogy építésznek lenni, majdnem megoldhatatlan feladat. Egyszerre sikeres üzletember, kiváló művész és még hozzá a megvalósítás minden technikai részletéért felelős szakember kell legyen. Vegyük ehhez még hozzá, azt is, hogy a tervezés során egy tucat más szakember, mérnök, kerttervező, stb. munkáját kell összefogni, a kivitelezéskor pedig harminc-negyven iparág munkáját ellenőrizni. Igazából az építész tevékenységét a karmesteréhez kell hasonlítanunk, aki talán egyetlen hangszeren sem játszana tökéletesen, mégis ő teremti meg a zenei harmoniát.

Jó példa erre a napokban meghalt híres épitész, Phillip Johnson, akinek az üvegpalotája New Canaan egyik világraszóló nevezetessége. Ő a sikereit elsősorban szervezői tehetségének köszönhette. Azt vallotta, hogy nem szégyen mások megoldásait lemásolni, csak a rosszat nem szabad.

Az építész szerepét vizsgálva, képzeljük el, hogy a Fáraó azt kéri az építészétől, hogy egy emlékművet tervezzen számára, amely örökké hírdetni fogja nagyságát. Az építész erre egy kis díszes "ékszer-doboz" jellegű mauzoleummal jelenik meg. Nem valószínű, hogy továbbra a Fáraó építésze maradna. Egészen mást, monumentális és méreteivel lenyügöző alkotást várt el tőle a megbízója.

Előfordul persze ennek az ellenkezője is. Az építtető gyakran az építész hírnevét és annak "Public Relation" értékét akarja megvásárolni. Az a szándéka, hogy az épület mennél meghökkentőbb legyen, mennél hír-értékűbb. Igy rábízza a sztár építészre, hogy az a saját elképzelése szerint tervezze meg az épületet. Hiszen egy nagyvállalat esetében, akármilyen sokba kerül az épület, még mindig kifizetődik, mert örökre hírdetni fogja megbízója nagyságát, gazdagságát. Akár csak valamikor a paloták, a katedrálisok, a parlamentek. A tervezői nagyvonalúságon alapuló hírnév azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy azzal szakmai gondosság is párosul. Mint minden szakmában és művészetben itt sem csak az tesz valakit híressé, hogy mit tud, hanem sokszor még inkább az, hogy kit ismer.

Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy a magyar építészek amerikai népszerűsítése érdekében az alatt a négy év alatt, amikor az Amerikai Épitész Szövetség (American Institute of Architects) igazgatója voltam. négy magyar nyerte el a Szövetség tiszteletbeli tagságát és az ezzel járó elismerést. (Böhönyey János, Callmeyer Ferenc, Finta József és Makovecz Imre) Azóta senkinek sem sikerült ezt elérni. Ugyanekkor, ( még a 80-as években, amikor a külföldi munkalehetőség alig volt elérhető a magyar szakembereknek) sikerült egy olyan munkaprogramot is létesíteni, amelynek a segítségével tíz fiatal építész kapott 2-2 évi lehetőséget amerikai szakmai gyakorlatra. Ma mind a szakma élvonalában szerepelnek.

Ha ennyi tudás és most már nemzetközi tapasztalat is található a magyar építészeknél, mi az oka annak, hogy a közvélemény, elsősorban Budapesten, mégis elégedetlen az újabb épületekkel?
Egyrészt talán az, hogy a már említett várospolitikai rendszer nem kedvez a kiváló építészeti megoldásoknak. Sokszor az épület újszerűsége miatt nem felel meg a közönség ízlésének. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok szeretett és elismert épület találkozott eredetileg ellenérzésekkel. A parlamentet, amely ma Budapest fő ékessége, építése idején rengeteg kritikával illették, és évtizedekbe telt, amíg az átlag ember számára is elfogadhatóvá vált. Máskor az építész kiválasztása nem szerencsés, főleg ha személyi, vagy politikai szempontok játszanak közre.

Ez történt például az új Nemzeti Színház esetében. Két nemzetközi szinten is kiváló tervpályázati nyertest tett félre az Orbán kormány, hogy kegyeltjei kezébe téve az épület megvalósítását, egy építészeti giccsel ajándékozhassa meg a fővárost.

Akármilyen furcsán hat is, gyakran a legszebb épületeket nem építészek tervezték. Az ösztönös, vagy népi tájépítészet elsősorban az egységes ízléssel és a természettel való kapcsolat révén ejti meg a nézőt. Hasonló hatást érnek el az olyan kisvárosok, ahol az épületek egymáshoz való igazodását a közízlés követeli meg. Ilyen például Mezőkövesd Magyarországon, de számos példát lehet felhozni külföldön is

Kísérjük figyelemmel, vegyük észre és élvezzük a kőbe, fába, téglába merevített muzsikát, amely nemcsak keretet ad életformánknak, de évszázadokra, talán ezredekre megmaradva hírdeti kultúránk emlékét.

Papp László


comments powered by Disqus