Hogyan lettünk 15 milliónyian
Sylvester Lajos írja - többek között - a Gondola okt. 29-i számában: Sylvester Lajos írja - többek között - a Gondola okt. 29-i számában:1940. augusztus 30-án unokabátyám lélekszakadva szaladt felénk az utcán.
Tőlünk három kilométerre laktak, nekik volt rádiókészülékük, nekünk nem.
- Lajos bácsi, Lajos bácsi, magyarok lettünk üvöltötte torkaszakadtából.
Apám a hátsó udvaron lévő műhelyben volt, -egyébként Besszarábiában kellett
volna lennie munkaszolgálatos katonaként, de mivel valami volt a levegőben,
vállalta a kockázatot, és nem ment vissza a Pruton túli állomáshelyére szóval a
kiabálásra a lakás felé indult, s amikor felfogta, hogy amit annyira vártak,
bekövetkezett, elkiáltotta magát:
- Ilonka! kiáltott anyám felé , érdemes gyermeket csinálni!
Zsíros gépészkalapját behajította a zöldségeskertbe. Az ott is rohadt, mert többé
senki nem nyúlt hozzá. Körbekapálták.
1941 októberében ikertestvéreim születtek: Attila és Csaba. Utána Ilona
következett, aki az anyám nevét vitte tovább, Sándor öcsém az apai nagyapám
nevét örökölte, s a legkisebbet, a hatodikat Árpádnak keresztelték.
Ha akkor Gyergyai Károly unokabátyám nem szállíthatta volna azt a bizonyos
rádióhírt, valószínű, családi egyke maradok.
A történetet a nemzet gyarapodása körül ügyködő politikusainknak kellene
ajánlanom. comments powered by Disqus