Fülöp László: Trianonról mégegyszer
Nem kell, hogy egyezzünk a béke diktátummal; tudjunk róla, de hagyjunk fel a 80 évvel ezelőtt történt dolgok feletti meddő panaszkodással.
“Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá…”
Juhász Gyula: Trianon
Megtörtént és kis országgá lettünk. Tudjunk róla és tanuljunk belőle. Nem kell, hogy egyezzünk a békekötéssel, de hagyjuk abba a 80 évvel ezelőtt történt dolgok feletti meddő panaszkodást. Ez, ilyen formában csak időt és drága energiát vesz igénybe. Igenis, méltánytalanság esett Trianonban a magyarokkal, de a trianoni "békét" eredményező tényezőkhöz mi is hozzájárultunk.
Elsődlegesen, hozzájárultunk a belső viszálykodással, akivándorlásokkal és az "egyke" gyakorlatával (mellyel létszámunk állandóan csőkkent), valamint a magyar fennmaradást szolgáló politikai és gazdasági célok meg nem értésével. Iskolában bifláztuk Berzsenyi és Vörösmarty intéseit, Petőfi és Ady korholásait (valóban idevágó tanári magyarázat nélkül), kellőképp sajnáltuk magunkat, akiket majd igazán csak akkor hiányol a világ amikor már késő - de nem vettük komolyan látnokságuk bennünket személyesen is érintő súlyosságát!
Másodsorban, amikor alkalmunk volt, nem tettünk lépéseket a határainkon belül élő nemzeti kisebbségek érdekében és jogaiért, amelyeket megköveteltünk sajátmagunknak.
Harmadsorban, hozzájárultunk a korrekt és alapos tájékoztatás (vagy a "public relations") hiányával, itthon és külföldön. Nemrég egy Washingtonban tartott Fehér Ház-i tájékoztató gyülésen vettem részt. Amikor az egyik diplomata megkérdezte Lauer Editet, a Magyar Amerikai Koalíció vezetőjét, hogy miért csinálják ezt a kapcsolatokat építő sok munkát, milyen erdményt vár ettől - Edit, aki Trianonról általában nem prédikál, így válaszolt: " - Mert nem akarjuk, hogy 1920 megismétlődjön. Mert azt akarjuk, hogy amikor a jövőben Magyarország sorsát érintő kérdésekkel foglalkoznak akkor Magyaroroszág is ott üljön a tárgyaló asztalnál!" A trianoni tárgyalások egy pontján, tudjuk, Apponyi elmondhatta nagyszerü beszédét, de őt az előzőleg más - román és szláv - információkkal ellátott diplomaták alig hallották. Mert a beszédét nem előzte meg nemzetközi közvéleményt tájékoztató munka. Államférfiak, értelmiségiek, kérdezzünk meg egy olimpiai bajnokot, mi előzi meg a látványos szereplést amellyel nyerni lehet ... melyik jutott el önsajnálattal a dobogóra? Melyik csapat, melynek tagjai egymással veszekedtek, vagy egymást okolták, ért el eredményt?
Egyenlőre az értelmiség vegye számba mi van, és mi tart össze bennünket. Számoljuk össze ki maradt, kikre lehet számítani az új Magyarország felépítésénél. A határokon belül és a határokon kívül. Ezekkel összefogva építsünk olyan társadalmat, amely nem veszíti el a "Pató Pál"-okat, vagy a "gatyás, bamba társak"-at sem, hanem fokozatosan bevonja őket a jövőt építő munkába. Mi már nem tudjuk megengedni, hogy egy magyart is könnyedén elveszítsünk határon innen, vagy határon túl. Böjtös László (mint MBK gondnok) így foglalta össze a Magyar Baráti Közösség céljait: "nem határokat, hanem emberi gondolkodásmódot akarunk változtatni".De azért tegyünk meg mindent, hogy a jelenlegi határok ne változzanak a mi kárunkra.
LGF/1997 december comments powered by Disqus