Fülöp László : A lét és a cselekvés
"...Az egyik újabbkori gondolkodó, Bertrand Russell is intett, hogy ne adjunk túl nagy súlyt jövőbeni terveinknek, mondván, hogy az emberi jövő igen bizonytalan..."
Az amerikai ember büszke arra, hogy cselekvő ember. A filmekből kinövesztett egyik férfiideál, John Wayne, az elismert cselekvő ember, a cselekvés sikerét bemutató történetek megtestesítője lett. A helyzeteket gyors átlátással méri fel, vagy éppen nem is analizálja, hanem megoldja őket. Első ingernek engedve az ember szivesen szembeállítja a cselekvő és a gondolkodó ember prototípusát. De ez csak a felmerülő nézetek túl-egyszerűsítése. A mai cselekvés-rajongás mellett sok, nagy gondolkodó csodálta, vagy legalábbis elismerte a cselekvőket. Az egyik újabbkori gondolkodó, Bertrand Russell is intett, hogy ne adjunk túl nagy súlyt jövőbeni terveinknek, mondván, hogy az emberi jövő igen bizonytalan; az ember a jövővel kapcsolatban csak egyetlen dologban lehet biztos, hogy a nap másnap reggel felkel, s még abban sem százszázalékosan. Goethe megfigyelése szerint a a kereszténység az Ige és a Hit műveléséről a Szellem és a Tett kultiválására tért át. Petőfi is a tett érvényét hangsulyozta, amikor cselekvésre buzditott 1848 március 17-én: “…de a beszéd bármilyen szép, csak beszéd és nem tett.” A mai korban, a cselekvő ember életképessége szinte ideállá vált. Az amerikai filmek, az amerikai társadalmat mozgató fejlemények, technikai teljesítmények kétségtelenül nagy hatással vannak a világ más társadalmaira, s ezeken keresztül, valószinü erösen amerikai hatásra, a mai világ legelismertebb egyénisége a cselekvő ember lett.
Sokan készséggel elmondják, hogy az emberi társadalom sehol sem lenne, ha cselekvő emberek nem vitték volna előre. A gondolkodók hamar éhenhaltak volna. De azt is biztosra lehet venni, hogy a kizárólag vagy túlnyomóan csak cselekvőkből álló társadalom ma egészen máshol lenne mint ahol van. Avagy az is igen valószínű, hogy az emberek világa más irányba fejődik, ha a cselekvésre elszántak a szabatosan gondolkodókat megkérdezték volna. Tehát az emberi csoportosulások érdekében érdemes eldönteni, hogy a társadalom a spontán cselekvés, vagy a tervezett lépések kivitelezése, vagy ezek mily kombinációja révén jut-e el egy kívánt irányba.
Cselekedjünk vagy tervezzünk? A kérdés gyakran felbukkan a napi életben is. De talán ilyen kérdéseknél érdemes megvizsgálni, hogy egyéni vagy közösségi, egyszerű vagy komplex dolgokról van-e szó. Valószínű, hogy a napi életben, a kisebb kaliberű problémák megoldásánál, a rövid lejáratú események kezelésében a felismerésre alapuló, jól időzített cselekvés ereje jut érvényre. A nagyobb kaliberű, a szélesen átfogó, hosszabb távra mélyen hatást gyakorló események, vagy intézetek a hosszú távra fejlesztett tervek alapján kellene haladjanak. Komoly jövőbetekintés, a fejlődési irányok lehetséges és logikus beállítása csak tervek kidolgozása, csak célok előrevetítése révén következhet be.
Cselekvésre váltani a létet, - talán az emberi lét értelme - a tervek megvalósítását is jelenti.
Létező egyesületek, vagy intézmények, társadalmi csoportulások cselekedeteit általában célok és stratégiák vezérlik. A célok és stratégiák a tervezés és a táv-fejlesztések fő támpontjai és eszközei. Vannak átfogó célok, melyek az egyesület irányát és misszióját szolgálják, és specifikus célok, azaz objektívumok, melyek elhatárolt területre vonatkoznak, és kisebb egységek céljaiként szolgálják az átfogó érdekeket. Az intézmény, vagy vállalat vezetőinek a menedzseléshez az egyik fontos eszköz a vezetéshez szükséges tervek kidolgozása és megvalósítása. A tervek és a megvalósításuk közötti ürt a vezetők kell áthidalják.
Persze, jó lenne, ha az érdekek átfogó helyességében, a “kivánt irány”-ban meg tudnánk egyezni.
(1997 november/FL)
comments powered by Disqus