Éltető Lajos: Erkölcstelenségek
Sok gyarlóságunk, hibánk közül talán a legveszélyesebb, számunkra legkárosabb az intellektuális tisztességtelenség, ami a szubjektív valóság ki- ill. átalakulását lehetővé teszi. Ez régi kulturális hagyományunk, nemzeti kisebbrendűségi komplexusunkból eredő. A magyar romantika korában egész sohanemvolt világot varázsoltak elénkbe egyes költőink, történészeink, papjaink, nyelvészeink. Régi dicsőségbe ringattak, nagy nemzeti-faji álmokba, melyekből nem tudtunk mind a mai napig felocsúdni.
És nem észleltük, hogy ez az álom sem volt a miénk, hanem egy nálunk sokkal hatalmasabb, de ugyancsak megcsonkított lelkű, ugyancsak kisebbségi komplexustól szenvedő népé, a németé.
A romantikus világszemlélet túlélte az első világháborút, Trianont, Versaillest, mígnem teljesen össze nem omlott Budapest és Berlin elestével. S ekkor elkezdődött az a mindkét népre okkal-joggal rákényszerített átnevelés (jobb szó hijján), ami nem állt meg a nácítalanításnál, fasisztátalanításnál, hanem új alapokra, erkölcsökre helyezte a történelmi realitás tanát, valamint az ebből következő politikát.
1945 után nem volt szabad faji magyarázatokkal előrukkolni, nem számított többé (mint tkp. már 1918 után sem) a történelmi jog, vége volt vélt kiváltságosságunknak, amit elemista gyermekeinkbe belevertünk. Megváltozott a gazdaságunk, a nemek szerepe, a közízlés, a közerkölcs, az osztálytársadalom s az ahhoz mért viselkedési norma. Eldurvultunk, még többet kezdtünk inni, mint azelőtt. Körülnéztünk, és nem tetszett a valóság. S ezért még görcsösebben ragaszkodtunk-ragaszkodunk a régi álmokhoz.
Közben erőt vett rajtunk az a régi vallásos dogma, hogy minden rossz emberi bűnből származik. Vagyis, valaki felel a minket ért csapásokért, s ezért meg kell büntetni a felelőseket. Kik a felelősek? „The usual suspects”, ahogy a francia zsandárparancsnok mondja a Casablanca című filmben. A zsidók és a kommunisták, nomeg az oláhok, a cselákok, a ruszkik, s persze az egész rohadt Nyugat.
Ez az álmodozók hozzáállása. Velük szemben áll az ország másik fele, akik azt hiszik magukról, hogy ők, és egyedül ők, reálisan látják a realitást. Pedig jól tudja az egész világ, hogy hazudnak. Maguknak is.
Nincs történelmi tudatunk, azt „elkúrtuk. Nem kicsit. Nagyon!” - mondhatnánk Magyarország miniszterelnökével, s majd hozzátehetnénk, ismét az ő szavával: „Meg lehet magyarázni!”
Három unitárius elvre szoktam mostanában hivatkozni: a türelem, a szabadság és a józan ész elvére. De ezeket fontos helyesen meghatározni. Pl. a türelem nem azt jelenti, hogy minden ganajságot el kell tűrni. A szabadság sem azt, hogy szabadon hazudhatunk amíg abból hasznunk ered. A józan ész pedig azt jelenti, hogy gondolkozzunk mielőtt bedőlnénk saját propagandánknak. Valamikor, nem is oly rég, minden értelmes magyar olvasó pontosan tudta, mit lehet és mit nem elhinni a sajtónak, mindannyiunkban kifejlődött a szigorú kritikai érzék, aminek ma is nagy hasznát vehetnénk.
Ma nem csak az erkölcstelen, aki a hatalom megőrzése vagy megkaparintása érdekében hazudik, csal, kihasználja, lóvá teszi embertársait - hanem az is, aki nem akarja észrevenni a turpisságokat, s aki a legképtelenebb szamárságokat elhiszi.