Dialógus

Papp László: Csoda történt Amerikában

Amikor ötven évvel ezelőtt egy kis fekete gyereket dühöngő emberek sorfala között fegyveres csendőrök kísértek az addig csak fehérek részére fenntartott iskolába, kevesen gondolták volna, hogy valamikor egy szinesbőrű (fekete, néger, félvér, afrikai eredetű) ember lehet Amerika elnöke. Mégis megtörtént az, ami nemrég még csodával határosnak tűnt.
  Mi van a történelmi esemény mögött?
 
1. Mindenek előtt a nemzedékváltás. Szégyenkezve bavallom: nem bíztam abban, hogy az amerikai szavazók a valós nemzeti gondokat mérlegelve fognak választani. Azt hittem, hogy mint már többször, most is a személyiségek összecsapása lesz döntő. Egyetemista unokám helyretett. Nemcsak az eredményt jósolta meg, de államról-államra menve jelezte a szavazás várható kimenetelét is. Akárcsak ő, a fiatalok milliói jelentkeztek első szavazónak. A nagyobb egyetemek újságjai 60-1 arányban Obama mellett kardoskodtak. Egy korszak zárult le és akik csodára vártak, érzik, hogy új szelek nyögetik az ős amerikai fákat.
 
2. Bush elnök árnyéka. Amerika történelmében még nem fordult elő, hogy a nép 80 százaléka úgy érezte volna: rossz irányba vezetik az országot. Az elnök népszerűsége mélyponton van, saját pártjának jelöltje is igyekezett magát elhatárolni tőle. Az elégedetlenség felzúdulását  politikai “sunami-ként”- vészviharként jellemzik, amely számos republikánus politikust is elsepert..
 
3. A gazdaság  mélyrepülése.  Éppen most, a csaknem két éve folyó választási harc végén egyszerre összeomlóban van a pénzügyi és gazdasági helyzet. Az emberek megrettenve figyelik a fejleményeket,  és abban a jelöltben bíznak, akitől a problémák megoldását leginkább várhatják. A pénzintézetek megtámogatását nézve kétkedve kérdezik, fog-e ez segíteni az ő helyzetük javulásában is.
 
4. A háborúk. Az iraki és afganisztáni háború hét éve folyik, ami havonta tíz milliárd költséggel hihetetlenül eladósította az országot és akadályozza az itthon szükséges befektetések és fejlesztések megvalósítását. Az emberek egyszerűen belefáradtak a kilátástalan háborúzásba, amely veszélyesen felkavarta a közel keleti puskaporos hordót. McCain kardcsörtetése (Irán fenyegetése, stb.) a háború vég nélküli folytatásának képét rajzolta eléjük.
 
5. Amerika nemzetközi elismerése és támogatottsága. 218 évig Amerika a világ reménysége és a szabadság szimbóluma volt. Bush elnökségének nyolc éve alatt ez a kép 180 fokot fordult, Amerika a világ szégyene lett. Szinte felmérhetetlen most annak a hatása, hogy az amerikai nép komolyan vette a Függetlenségi Nyilatkozatban lefektetett alapelvet, hogy “Minden ember egyenlőnek teremtetett” és Amerikában valóban mindenki tehetsége, nem pedig származása, alapján érvényesülhet.
 
6. Sarah Palin republikánus elnökhelyettes szerepe. A választók jó része elrettenve gondolt arra, hogy ez az ultrakonzervatív hordószónok lehetne az ország elnöke  abban az esetben. ha a gyenge  egészségű és idős McCain kidűlne.
 
7. Végül: a személyiségek megítélése is döntően befolyásolta az eredményt. A szinte vég nélkül folyó választási küzdelemben Barack Obama nyugodt, mindvégig rendíthetetlen kitartásával azt látszott bizonyítani, hogy az államvezetés megbízható kezekben lesz. Az ellenfél sárdobálását és vádaskodásait szemrebbenés nélkül tűrve, nem süllyedt le a politikai pocsolya szintjére. McCain ezzel szemben, amikor a közvélemény-kutatás eredményeit látta, szinte naponta próbált kétségbeesetten újabb és újabb ötletekkel előállni. Indulatos, népszerűségre törő, egyre inkább a szélsőség felé hajló, megbízhatatlan vezetőt látott benne a választók többsége.
 
Nehéz érzékeltetni azt a bizakodó, felemelkedett hangulatot, amit Obama megválasztása, elsősorban a fiataloknál, de még régi, meggyőződéses republikánusoknál is, kiváltott. Mindenki tudja, hogy áldozatokkal járó nehéz idők következnek. Rendkívül fontos, hogy az emberek reménnyel vágjanak neki a jövő feladatainak. Egyelőre a kép biztató. Az, hogy az egyébként tisztelt és elismert McCain is egységre, az új elnök támogatására szólította fel híveit, az amerikai nép értettségét, a demokráciában való bizalmát jelenti. Hinnünk kell abban, hogy az új elnök és az új vezetés beváltja a hozzá fűzött reményeket. Jaj lenne nekünk, de az egész világnak is, ha ez nem válna valóra.
 
Papp László

 
comments powered by Disqus