Dialógus

Éltető Lajos: Közösségünk

Sokszor ­eltűnődöm az emigráns magyar szervezetek politikai ténykedésén. Tagjaik többnyire  jóindulatú emberek, akik nincsenek megelégedve a magyar sorssal mely elől ők vagy felmenőik megszöktek; és most távirányítóval akarják erőlködve „megoldani” a magyar problémákat, melyeket évszázadok mulasztása, életképtelensége okozott.  Hatalmuk nincsen, pénzük nincsen, csupán becsvágyuk hajtja őket egy homályos, számukra elérhetetlen cél felé. 

 

Közben gyengülünk, fogyunk.  Mert a magyar azonosságtudat ápolásával a cserkészeten és egyes egyházközségeken kívül  alig törődik valaki.  A cserkészet áldásos munkát végez; sajnos ott csupán, ahol magyar nyelven tudó gócok vannak még ideig-óráig.  A közösségektől távol élő szórványgyerekek szolgálatának problémáját nem volt képes megoldani.  Ugyanezt elmondhatni egyház- vagy hitközségeinkről, ezeknél azonban súlyosabb fogyatékosságokat is észlelünk:  ugyanis a templomok, gyülekezetek fő tevékenysége szükségszerűen régen nem más, mint önfenntartás:  elangolosodik a szertartás, a gyülekezet, mindenek előtt a vegyes házasságok következtében, de sokszor - ha ló nincs, szamár is jó alapon - tagverbuválás révén. Ha nem alkalmazkodik az egyház, idővel becsukhatja az ajtaját.  Ezen felül és túl:  a magyar öntudat, azonosság ápolása mindig csak lábjegyzet jellegű toldalék marad egy olyan  iparban, mely egy idegen mitológiai rendszer alapján hirdet isteni gondviselést, üdvösséget és megváltást.  Gyerekeink - angol nyelven - tanulnak Jákóbról, Józsefről, Mózesről, Dávidról, Ézsaiásról, egész vallási világképük bibliai, őseink nem szerepelnek mindebben, legfeljebb mint barbár rablóbandák, a sötétség fiai.

A Magyar Baráti Közösség ebből a felismerésből született. Csendesen, minden handabanda nélkül.  Vallási, de nem felekezeti köntösbe öltöztettük, ami szükség esetén némi jogi védelmet biztosít számunkra:  a vallásszabadság elvégre  a világ legtöbb országában törvény által garantált jog - legalább papíron.  Ökumenét hirdettünk, de magyar alapon.  S eleinte azt reméltük, kis helyi csoportok alakulnak majd ki itt-ott, melyek  tovább viszik programunkat.

Ember tervez, Isten végez - mondták a régiek.   Ez a naiv tervünk füstbe ment, egy-két helyet kivéve, pl. Chicagót, ahol volt (és van) egy  keményen dolgozó, tehetséges mag és köréje gyülekező, hű baráti kör;  a rettenetes távolságok legyűrésére  viszont megalapítottuk az évi táborozást ill. találkozót, a jelképnevű Lake Hope (Reménység tó) partján.  Ez valóságos búcsújáró helye lett az MBK-nak, ahol messzi földön élő barátokat látunk újra, közös vendégségben, szórakozásban veszünk részt, de komoly előadók tanítását is meghallgatjuk. Van mindig egy-két formális istentisztelet is közben (melyet a felekezeti semlegesség érdekében Mikes Kelemen szavával istenszolgálatnak hívunk), de úgy hisszük, hogy tkp. az egész hét programja egy nagy istenszolgálat, mely kulturálisan és lelkileg felemel mindegyikünket barátokkal és testvérekkel  karöltve, és melyből erőt merítünk egy újabb esztendőre. Ez pedig, bár számokban szerény, mégiscsak sikeres vállalkozás, és Amerikában egyedülálló.

Nem hanyagoltuk el közben a politikát sem - de nem úgy folytattuk mint más emigrációs társaságok tették, bőszen és harciasan, hanem csendes,  tisztességes módon, udvariasan tárgyalva, ha kellett, még a magyar államapparátussal is.  Ennek eredménye lett - és ebben testvérszervezetekkel is kooperáltunk -, többek között az Anyanyelvi Konferenciák sorozata, mely a legszabadabb lehetőséget biztosította „nagy-magyarországi” értelmiségiekkel való ismerkedésre.  Ugyanígy jártunk el az akkor még az AK-t finanszírozó Magyarok Világszövetségével, mely - merem állítani - felelősségteljesebb szerepet játszott mai utódjánál. Nyelvtanulási nyári programokat alapítottak nyugati magyar gyerekeknek a Balatonnál és Sárospatakon, gimnáziumi oktatást Kőszegen, egyetemi szintűt - nem csak magyaroknak - Szegeden. (Utóbbi még ma is fennáll.) Nyári programot indítottunk s tartottunk fenn éveken át a Portland State University-n, majd az Ohio Northern-en. Még azt is megjegyzem, hogy a híres 3 kötetes Erdély Történelme alighanem a mi erősködésünkre jelent meg.  Mindez elindított egy folyamatot, pontosabban hozzájárult egy folyamat elindulásához, mely aztán 1989-ben kulminált, közös örömünkre és reménységünkre.

Hogy munkánk szemünkben vallási misszió volt, kétségtelen.  De politikai is, mert bizonyos szinten minden tettünk politikai, a globális magyar polisz érdekében. A vallási is.

A nyári egyhetes istenszolgálat kiegészítéseként folyóiratot tartottunk fenn, majd kiépítettük elektronikus kapcsolattartó-rendszerünket: két honlapot indítottunk (www.mbk.org és www.itt-ott.org), melyeket a világon mindenki megtekinthet; és egy információs-társalgó vitafórumot, melyet bárki szabadon igénybe vehet, aki jóindulatú és magyarul tud.  Évkönyvet adunk ki Kalendárium címen. Ezek révén alakulgat tovább sajátos „magyar vallásunk”, a szabadság, türelem és a józan ész jegyében. És persze „Isten hozottal” s meleg öleléssel fogadjuk mindazokat, akik szavazó, támogató tagokként csatlakoznak hozzánk!

Reméljük és bízunk abban, hogy kezdeményezésünk utánzására mások is vállalkoznak majd a magyar glóbuszon…       

comments powered by Disqus