Dialógus

Bozóki Antal : Magyarok a Vajdaságban - I rész

Aktuális helyzetkép

A szerbiai politikai helyzet

A magyarok helyzete

I. A szerbiai politikai helyzet

Szerbiában a politikai állapotok a 2000. október 5-ei hatalomváltás után sem javultak lényegesen. Az ún. demokratikus tömb felbomlása és az újra elöretörő nacionalizmus egyúttal igen kedvezőtlen és elutasító jelzést jelent Európa és a világ felé is.

A montenegrói függetlenségi népszavazás sikerével és Koszovó helyzetének alakulását figyelembe véve a volt Jugoszláviáról végérvényesen kijelenthető: szétesett. A volt államalakulatot alkotó népcsoportok kisebb-nagyobb mértékben elérték nemzeti célkitüzéseiket. Ez igaz a horvátokra, a bosnyákokra, a szlovénekre, az albánokra és a macedónokra is.

A vajdasági magyarság a volt Jugoszlávia egyetlen olyan népcsoportja, mely nem ért el komolyabb eredményeket nemzeti önazonosságának megőrzése terén. A kisebbségi politika vajdasági sikertelensége következménye annak a magyar külpolitikának is, mely nem támogatja megfelelő módon a határon túli magyaroknak identitásuk megörzésére irányuló törekvéseit.

A Vajdaság észak-bácskai és a Tisza jobboldali partján még mindig többséget alkotó magyar kisebbség 2007-ben csak egy legitimitásában erösen megkérdőjelezhető, érdemi jogkörrel nem rendelkező nemzeti tanácsnak nevezett intézménnyel rendelkezik nemzeti létének megéléséhez. Azok a törekvések, melyek egy müködő autonómia elérését tüzték ki célul, és melyek hosszú távon is garantálni tudnák a megmaradást, rendre meghiúsultak.

Mindemellett az a folyamat is megfigyelhető, hogy Koszovó és Montenegró elvesztése következtében Belgrád az új, 2006. november 8-án kihirdetett alkotmánnyal tovább korlátozta az utolsó, némi önállósággal rendelkező tartományának, a Vajdaságnak autonóm jogköreit az ott lakó kisebbségek és a vajdasági szerbek jelentős részének akarata ellenére. Az 1989. évi milosevicsi alkotmány megváltoztatására, illetve az ?új alkotmány sürgős elkészítésére? tett ígéretek ellenére hat évnek kellett eltelni ahhoz, hogy elfogadásra kerüljön az új alkotmány. (A volt kommunista országok közül Szerbia utolsóként változtatta meg alkotmányát).

A 2006. október 28-án és 29-én megtartott szerbiai népszavazáson a polgárok 53,04 százaléka támogatta Szerbia új alkotmányát. Ennek az alkotmánynak a meghozatalát Kosovóban a(z albánok nélküli) szavazók 85,29 százaléka, Vajdaságban 43,93, Közép-Szerbiában pedig 55,33 százaléka támogatta. Ez azt jelenti, hogy Vajdaság polgárai nem fogadták el Szerbia új alkotmányát. Az új szerb alkotmány a vajdasági magyarság és Vajdaság autonómiájának visszaállítása tekintetében azonban semmilyen újdonságot és helyzetének javítását tartalmazó megoldást nem tartalmaz. A haladás és demokratikus országokhoz való felzárkózás érdekében Szerbiának mielőbb pontot kellene tenni a hágai törvényszékkel való együttmüködésre, ami a még bujkáló négy háborús bünökkel vádolt személy (Radovan Karadjic, Ratko Mladics, Goran Had_i_ és Stojan _upljanin) kiadását jelenti, el kellene végezni az oktatási rendszer és a rend_rség megreformálását, növelni kellene az európai intézmények képviselőinek jelenlétet és az etnikai kapcsolatok megfigyelésében, különösen Vajdaságban, Szerbia déli részén és Sand_akban. Szerbiának le kellene továbbá, hogy mondjon ?a nacionalista politikáról, mert az a politika, amelyet a kormány, a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) és az Akadémia folytat, olyan szellemi állapotokat tart fent, amelyek fejlesztik a türelmetlenséget, a xenofóbiát, a fasizmust és az antiszemitizmust?.

II. A magyarok helyzete

Amikor a vajdasági magyarok helyzetéről és problémáiról beszélünk, emlékeztetni kell, hogy a magyarok képezik Szerbiában (és Vajdaságban) a legnagyobb lélekszámú kisebbséget, ezért a magyar kisebbség a multikulturizmus fontos eleme. A katolikus és a református valláshoz való tartozásuk miatt a magyarok Szerbiában kettős - etnikai és vallási - kisebbséget alkotnak.

A hatalmi szervek azt szeretnék bemutatni Magyarország, az Európai Unió és a világ felé, hogy nagy mértékben javult a kisebbségek (és elsősorban a magyarok) helyzete Szerbiában. Ám, a helyzet ennél sokkal bonyolultabb és a reális kép a vajdasági kisebbségek jelenlegi helyzetéről mást mutat. A vajdasági magyarok gazdasági helyzete az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. A magyarok nagy többsége kimaradt a magánosítási folyamatokból. Ezenkívül, a magyarok, a többi nemzeti közösségekhez viszonyítva, aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, az elbocsátások és foglalkoztatás következtében, vagy éppen a nemzeti hovatartozás miatt nem kaptak munkát.

Ez a terület teljes mértékben kivizsgálatlan, és az is gondot okoz, hogy az állami szervek és szolgálatok nem rendelkeznek a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal. A szerbiai kormányban és a köztársasági hatalmi szervekben egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót.

A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendörségben, ami jelzi a szerbek bizalmatlanságát a magyarság iránt. Habár ezek az adatok ismertek Szerbia Köztársaság és Vajdaság Autonóm Tartomány hatóságai elött, a magyarok részvételének javításán ezekben a szervekben az utóbbi öt évben ? az üres politikai ígéreteken kívül ? nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.

Változások történtek ugyan a köztársasági választások terén, miszerint a kisebbségi listák számára eltörölték az öt százalékos választási küszöböt. De ezzel nem garantálták azt, amit az európai normák megkövetelnek: a biztosított parlamenti képviselőhelyeket (mind a tartományi, mind a köztársasági parlamentben). A modell már müködik Horvátországban és Szlovéniában. Magyarországon már érvényben vannak a kisebbségi önkormányzatok. A négy vajdasági magyar párt és a vajdasági magyarság jókora többsége a biztosított parlamenti helyek rendszerét javasolja. Ehhez pedig mindenképpen szükség lesz a hivatalos kisebbségi választói névjegyzékekre.

Csaknem hét évvel a milosevicsi-rendszer megdöntése után Szerbiában még mindig nincsen intézményesen megoldva a magyar (és a többi) nemzeti közösség részvétele a politikai döntéshozatalban.

Az országos politikából a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) kiszorult a 2003. december 28-án megtartott választásokon (a G17 Plusz listájáról két magyar képviselő került be a szerb parlamentbe, a magyar pártok jelöltjei közül viszont egy sem). A legutóbbi (2007. január 21-i) szerbiai parlamenti választáson ? a választójogi törvény módosításával ? öt magyar nemzetiségü képviselő került be a 250-es létszámú szerb parlamentbe. Ezek közül három képviselő a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), egy a Demokrata Párt (DS), további egy pedig a Szerb Radikális Párt (SRS) listáján lett képviselő. A VMSZ a legutóbbi (2007. január 21-i) köztársasági parlamenti választásokról szóló hivatalos adatok szerint 52 458 szavazatot kapott, mintegy kétezerrel kevesebbet, mint az alacsony részvételi aránnyal végződő 2004-es tartományi és helyhatósági választásokon. (Ezeken a választásokon a vajdasági magyaroknak immár csak 40%-a szavazott magyar pártokra.)

Azzal is tisztában kell lenni, hogy a szerb pártok listáján parlamentbe jutott magyar nemzetiségü képviselők nem fogják tudni érvényesíteni a magyar közösség jogait, mivel a saját szerb pártjuk programját és érdekeit kell, hogy képviseljék.

A magyar nemzeti kisebbség elsőként választotta meg nemzeti tanácsát (a Magyar Nemzeti Tanács / MNT), a Szabadkán 2002. szeptember 21-én tartott elektori közgyülésen, 541 elektor részvételével (a 605 meghívott közül). A Nemzeti Kisebbségek Jogainak és Szabadságának Törvénye szerint a kisebbségi nem-zeti tanácsok jelentik a kulturális autonómiát Szerbiában. Habár, a törvény maga kimondja, hogy ezeknek a szerveknek csak tanácsadói jogkörük van, döntéshozói nincsen. Így nem is lehet nemzeti kisebbségi autonómiáról beszélni. Ellentmondanak egymásnak a politikusok is, akik közül egyesek kulturális, mások pedig perszonális autonómiának nevezik ezeket a tanácsokat. Ebből is kiviláglik, hogy a Kostunica szerb kormányfő vezérletével müködő (nem legitim, elektorok útján választott) nemzeti tanácsok nem tudják ellátni a kisebbségek megmaradását elösegítő feladatokat.

A MNT munkáját az elmúlt csaknem ötéves idöszakban elsösorban a hatékonytalanság és az eredménytelenség jellemezte. Nemcsak, hogy a vajdasági magyarokat érintő számos fontos kérdésben illetéktelennek mondta magát, mint például a Magyarországon szerzett egyetemi oklevelek honosítása, a magyar nemzeti közösségünk tagjai bántalmazásának ügye stb., de még azokon a müködési területeken sem tudott jelentősebb eredményt felmutatni, amelyek a törvény szerint megillették. Még amikor szándékozott is tenni valamit, szerb koalíciós partnerei megakadályozták ebben.

Az MNT-nek még a december 23-ig meghosszabbított mandátuma is már lejárt. A testület 2006. november 27-i ülésén elfogadta ?az új MNT megválasztásáig terjedő ? ?legalább fél éves? ? idöszak munkaprogramja? elnevezésü dokumentumot. A kérdés most már csak az, hogy mostantól kinek a nevében müködik, és kit képvisel?

Ma már egyre többek elött válik világossá, hogy a nemzeti tanács csakis akkor láthatja el a nemzeti érdekképviseltünket, ha mi magunk hozzuk létre; általános magyar választás útján. Tisztában van ezzel a szerb hatalom is, hiszen a horvátországi szerbek érdekképviselete is hasonló módon valósul meg a horvát Száborban, s hasonló módon kívánja szavatolni saját szerb testvéreinek a megmaradást a szerb állam a koszovói régióban. A civil szervezetek követelték, hogy a nemzeti tanács választását szabályozó törvény abból induljon ki, hogy a Magyar Nemzeti Tanács a magyar választói névjegyzéken szereplő magyar szavazópolgáraink közvetlenül leadott szavazata alapján legyen megválasztható.

(Folytatva) comments powered by Disqus