Bakos István: Levél a 2010. évi ITT-OTT Találkozó résztvevőihez
Lake Hope State Park
Zaleski, Ohio
Tisztelt Magyar Baráti Közösség tagjai az USA-ban! Kedves Itt- Ott- os Barátaim!
Éppen most lesz másfél évtizede, hogy a Magyarok Világszövetsége
főtitkáraként köztetek tölthettem néhány szép napot és megoszthattam a
REMÉNYSÉG Tavánál gondolataimat, elképzeléseimet veletek.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, reményeink javarésze idővel elenyészett, de az igaz barátságok megmaradtak. Így őrzöm magamban annak az első és utolsó találkozásunknak az emlékét, amelyről jó érzéssel számolhattam be itthon Csoóri Sanyinak, Czine Miskának és Nagy Gazsinak, akik nemcsak jóhírét hozták az Itt- Ott- nak, hanem igyekeztek bennünket megismertetni veletek. Új minisztériumi főosztályvezetőként, a rendszerváltás hajnalán 1991-ben megadatott nekem, hogy tájékozódó látogatást tegyek az USA egyetemein. Feledhetetlen körutam során találkozhattam, tanácsot és segítséget kaptam Nagy Károlyéktól, Bőjtös Laciéktól, Várdy Béláéktól, Lauer Edittől, Mustos István atyától és másoktól, ahogyan később az MVSZ-ben Papp Lászlótól, Bertalan Imrétől, illetve szeretetet szinte minden amerikai magyartól, akikkel sorsom összehozott. Ezért is okozott akkoriban, másfél-két évtizede, folyamatos gondot számomra az állandó marakodás, a testvérietlen viszony tengerentúli nemzettársaink csoportjai között, (ami az MBK- ra nem volt jellemző!).
Ezt az egyre terjedő kórt később a legtöbb külhoni magyar közösségben érzékeltem, de manapság főleg idehaza tapasztalom. Ennek lett áldozata az MVSZ (meg a délvidéki, a felföldi, az erdélyi és a külhoni magyar szervezetek jórésze), illetve a honi rendszerváltó pártok zöme, köztük pl. az MDF, az FKgP, a MIÉP, de az SZDSZ is. Nem folytatom, de ebből is érzékelitek, hogy a liberálbolsevik kurzus után mennyire fontos lenne ma számunkra az összetartás, a testvéribb viszony önmagunkkal, nemzettársainkkal.
Kies hazánkból úgy tűnik, hogy rendkívül hasznos és követendő intézményes példát adhat az immár hatvanéves KMCSSZ, illetve a szellemi együttműködés terén a negyvenéves MBK Itt- Ott Találkozóinak sora. Hála Istennek a honlapotokon túl van egy kitűnő kommunikációs fórumotok, az ITT-OTT Kalendárium, amelyből alapos, hiteles tájékoztatást kaphatnak azok a földi halandók is, akik nem jutnak el a Reménység Tavára, de érdekli őket mindaz, ami benneteket foglalkoztat. Nagyon hálás vagyok és köszönöm nektek, kiváltképp a hetvenkedni hazatérő Ludányi Bandinak, hogy 2004 óta immár az ITT-OTT Kalendáriumok is itt sorjáznak a könyvespolcomon. Olyan becsben tartom őket, mint gyermekkoromban falun a Kincses Kalendáriumot, amit elő-elővettünk, olvasgattunk, mert a kalendáriumnak nem egyszeri a használata mint egy regényé, vagy egy versé. Nekem a mostani 2010-es meg a tavalyi 2009-es különösen fontos, szivárványos olvasmány és dokumentum egyben. A magyar anyagok életesek, az angol nyelvűek is fontosak. Kár, hogy nem szentelhetek hosszabb méltatást nekik. Megtisztelőnek tartom, hogy egy-egy írással köztetek lehetek.
A 2011-es Kalendáriumot is nagyon várom, mert az idén különös témáról, a nemzetépítésről beszéltek, s egyik meghívott előadótok Borsi Kálmán Béla, hajdani Eötvös kollégista barátom lesz, történészeink élvonalához tartozik. Másik ismerősöm a kitűnő zenész Kiss Ferenc, akinek derék édesapja kedves tanárom és barátom volt, akivel együtt küszködtünk a Bethlen Gábor Alapítvány létrehozásáért, s akit íme a fia képvisel körötökben. Szinte minden előadás érdekel, s a fotósok képei is. Remélem megjelennek a következő kalendáriumban, amelyek talán a külhoni diákoknak írt Magyar nemzetismeret tankönyvünket is gazdagíthatják majd.
Drága öreg barátomtól, Cseh Tibortól őrzök egy olyan ITT-OTT periodikát 1998-ból, amelynek hátoldalán a résztvevők aláírásával hitelesítve szerepel az üzenete: „esténként majd láthatatlanul Te is velünk énekelsz. Ölel: Cseh Tibor” Veletek énekelünk Tiborral együtt láthatatlanul! Az Ő üzenetével köszöntök minden résztvevőt a 2010-es nemzetépítő ITT-OTT Találkozón. Kívánom, hogy érezzétek jól magatokat, viseljétek el egymást szeretettel, s maradandó élmény legyen mindőtöknek a Reménység Tavánál töltendő hét nap.
Budapest, 2010. augusztus 12. Köszönettel és barátsággal:
Bakos Pista