A szabadkai kezdeményezés platformja
A legutóbbi történések ... arra is rávilágítottak, hogy a határon túli magyarság még soha nem volt ennyire elszánt és egységes, mint most a magyar állampolgárság visszaperlése ügyében...
Szabadkán, 2005. január 6-án, 7-én A Szabadkai Kezdeményezésen jelen levô határon túli magyar szervezetek képviselői
Magyar Szó, Újvidék
A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács napilapja
2005 Január
A szabadkai kezdeményezés platformja ,,Tenni kell valamit. Ha nem vigyázunk, egyenként ütnek bennünket agyon.'' (Tamási Áron)
A kettös állampolgárság körüli viták és az ezzel kapcsolatos népszavazás felemás eredménye egyértelmüen bebizonyították, hogy a trianoni tragédia óta eltelt nyolc és fél évtized, a szerteszabdalás utáni idöszakban kialakult más és más élethelyzet, az egymástól elszakított nemzetrészek történelmének eltérö alakulása végzetesen megosztotta a nemzetet. Ezt a megosztottságot a Magyarországon bekövetkezett rendszerváltozás óta az egymást követő kormányok és országgyülések ilyen vagy olyan intenzitással, felelősséggel, eröfeszítéssel, a magyar–magyar párbeszéd elindításával, a magyar–magyar csúcs, majd a Magyar Állandó Értekezlet létrehozásával, a kedvezménytörvény megalkotásával igyekeztek orvosolni -- megszüntetni, kigyógyítani azonban nem tudták.
A határmódosítás nélküli békés nemzetegyesítés mindmáig be nem teljesült álom maradt. Sőt ez a megosztottság Magyarország, Szlovákia és Szlovénia európai uniós csatlakozásával, Románia és Horvátország kimaradásával, s Szerbia és Montenegró meg Ukrajna hosszú távúnak ígérkező elszigetelödésével még csak fokozódott.
A legutóbbi történések ugyanakkor arra is rávilágítottak, hogy a határon túli magyarság még soha nem volt ennyire elszánt és egységes, mint most a magyar állampolgárság visszaperlése ügyében, valamint arra is, hogy korábban egyetlen magyar kormány sem feszült szembe ennyire határozottan, már-már ellenségesen az elcsatolt nemzetrészek megmaradást szolgáló egységes akaratával, mint ez a mostani. Ehhez tehetjük még hozzá, hogy a magyar társadalom és a magyarországi parlamenti pártok között ebben a kérdésben szinte kibékíthetetlen megosztottság tapasztalható.
A határon túli magyar szervezetek felelösen gondolkodó vezetöi ebben a helyzetben egyetlen dolgot tehettek: megmaradásunk és a nemzet együtt tartása érdekében minden halogatás nélkül asztalhoz ültek, mégpedig Szabadkán, az egyik legszorongatottabb helyzetben levő nemzetrész szellemi központjában, hogy közösen olyan platformot dolgozzanak ki, amely szavatolja mindegyik (más-más élethelyzetben levő) nemzettest magyarként való megmaradását, szülöföldjén való boldogulását, valamint a tizenötmilliós magyarság egységes nemzetként való létezését.
A TÁVLATOS NEMZETPOLITIKA HIÁNYA ÉS ENNEK KÖVETKEZMÉNYEI
Elöljáróban megállapíthatjuk: a magyarországi politikai eliteket súlyos felelösség terheli, amiért az elmúlt tizennégy esztendöben nem tettek maradéktalanul eleget alkotmányos kötelezettségüknek, adósak maradtak egy minden területre kiterjedö, az elcsatolt nemzetrészek más-más léthelyzetét messzemenően figyelembe vevő TÁVLATOS NEMZETPOLITIKA kidolgozásával és érvényesítésével -- egyebek között elmulasztották a határon túli magyar közösségek megmaradását szavatoló autonómiatörekvések eröteljesebb és hatékonyabb támogatását, a szülöföldön való boldogulás jelentösebb eszközökkel, minden régióra kiterjedő gazdasági beruházásokkal történő elősegítését, s elmulasztották annak a törvénynek a megalkotását is, amely lehetövé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülöföldjük elhagyása nélkül is rendelkezhessenek biztonságukat és szabadságukat szavatoló magyar állampolgársággal.
Mindezen mulasztások következtében az elcsatolt nemzetrészek életében olyan – nemzeti közösségként való megmaradásukat veszélyeztető, már-már visszafordíthatatlan – negatív jelenségek következtek be, mint a határon túli magyar közösségek létszámának drasztikus fogyása, településeik elnéptelenedése, intézményeik feladása, tagjainak az élet szinte minden területén peremre szorulása. Fokozott aggodalomra ad okot, hogy a reményvesztés jeleinek ilyen formában történő erösödése elsösorban a fiatal korosztályok körében tapasztalható. Mindezen mulasztások rovására írandó az is, hogy – különösen most, az eredménytelenül végződött népszavazás után és a kormányoldalnak a választási kampányban tanúsított elutasító és szinte ellenséges magatartása miatt – soha nem tapasztalt megosztottság keletkezett az anyaország és az elcsatolt nemzetrészek között, ami magát a békés nemzeti integrációt, a nemzet egységes müködését veszélyezteti.
CSELEKEDNI KELL!
Minden halogatás nélkül cselekedni kell tehát, s a határon túli magyar szervezetek Szabadkán összegyült vezetöi most ezt teszik. Helyzetükböl adódóan törvényt nem alkothatnak vagy módosíthatnak, költségvetési átcsoportosításokat nem végezhetnek, gazdasági beruházásokat nem eszközölhetnek, országgyülési döntéseket nem hozhatnak, ám felelös együttgondolkodásuk eredményét odatehetik a Magyar Országgyülés, a magyar kormány – az egységes magyar nemzet asztalára.
A határon túli magyar szervezetek Szabadkán összegyült képviselöi maradéktalanul egyetértenek abban, hogy a megváltozott helyzetben, Magyarországnak, Szlovákiának és Szlovéniának az Európai Unióhoz való csatlakozását követöen a magyar kormánynak, a magyarországi parlamenti pártoknak a Kárpát-medencei legitim politikai szervezetekkel szorosan együttmüködve haladéktalanul ki kell dolgozniuk egy minden területre kiterjedö, az elcsatolt nemzetrészek meröben más-más élethelyzetét messzemenően tekintetbe vevö TÁVLATOS NEMZETPOLITIKÁT, s ezt meg kell tölteni valós tartalmakkal. Ebben a határon túli magyar közösségek megmaradását, a nemzet együtt mozdulását segítö munkában a jelen levő szervezetek vezetöi, szakértői (a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma) minden rendelkezésükre álló eszközzel, politikai tapasztalatukkal és szellemi potenciáljukkal készek részt venni.
Egyetértünk abban is, hogy a magyar kormány által létrehozott és az Országgyülés elé terjesztett SZÜLÖFÖLD-PROGRAM nem lehet ennek a távlatos nemzetpolitikának az egyetlen pillére, nem helyettesítheti az általunk létfontosságúnak tartott, megmaradásunkat szavatoló egyéb pilléreket.A SZÜLŐFÖLDÖN VALÓ BOLDOGULÁS HÁROM PILLÉRE
Megítélésünk szerint ennek a távlatos nemzetpolitikának három pilléren kell nyugodnia. Megmaradásunk és szülőföldön való boldogulásunk legfőbb pillére a MAGYAR AUTONÓMIA, amelyet a legtöbb nemzeti közösségünk a helyi sajátságokat és lehetőségeket figyelembe véve idejekorán kidolgozott, kisebb vagy nagyobb részben mostanra meg is valósított, s amelyért megvívta harcát a saját utódállamában. Most a Magyar Köztársaság kormányán, országgyülésén és európai parlamenti képviselöin a sor, hogy ezeket az autonómiatörekvéseket a nemzetközi, uniós és multilaterális diplomáciában, valamint a kétoldalú kapcsolatokban az eddigieknél erőteljesebben és hatékonyabban támogassa és képviselje.
Autonómiánk építését, életképessé tételét, otthonteremtési törekvéseinket jelentös mértékben segítheti a másik pillér, a SZÜLÖFÖLD-PROGRAM. Ám csak abban az esetben, ha a program nem az eddigi támogatások átcsoportosítását, más néven nevezését jelenti, hanem jelentösen növeli annak mértékét és hatékonyságát. A határon túli támogatások kérdésében nagyságrendi módosítást kell elérni. A szülőföldön való boldogulás, a kivándorlás mérséklése elsösorban egzisztenciális kérdés, tehát ehhez jelentös gazdasági beruházásokra, munkahelyteremtésre van szükség, aminek költségigénye többszöröse a mostani támogatásnak. Olyan programokat kell közösen kidolgozni, amelyek találkoznak a magyar állam és a magyarországi vállalkozók érdekeivel. Fontos továbbá, hogy a nemzeti önazonosság ápolását célzó kulturális, oktatási-nevelési és tömegtájékoztatási támogatások a megfelelö szinten maradjanak, ne szenvedjenek mind jobban tapasztalható kormányzati megnyirbálást. Üdvözöljük az MDF által javasolt ,,harmadik 1%'' bevezetését, a törvény megfelelő módosítását a határon túli magyarság támogatása érdekében. Egységesen támogatjuk továbbá az RMDSZ-nek a legutóbbi Máérten benyújtott előterjesztését, hogy a Magyar Köztársaság költségvetéséből származó, a határon túli magyarok számára elkülönített támogatás mértéke az eddigi 01–0275 százalék helyett a 2005. évben a költségvetés főösszegének 0,3 százaléka legyen, 2006-ban 0,4 százalék, majd 2007-től kezdődően a mindenkori költségvetés főösszegének 0,5 százaléka.
A magyar nemzet csak a határon túl született kiemelkedő szellemi értékek és gazdasági teljesítmények beépülése által lehet teljes, ezek kirekesztésével a nemzet egésze lesz szegényebb. Ezért a Magyar Köztársaság az elcsatolt nemzetrészek mostaninál eröteljesebb támogatásával a saját gyarapodásához járul hozzá.
Egy határon túli támogatást célzó programcsomag összeállításánál rendkívül fontos, hogy az egzisztenciateremtő, valamint a nemzeti önazonosság ápolását segítö kulturális és oktatási-nevelési meg tömegtájékoztatási támogatások összhangban legyenek, fontos e támogatások arányos elosztása az egyes régiók között, valamit hogy a kidolgozott konstrukció lehetővé tegye a programok európai uniós támogatását.
A Szabadkai Kezdeményezés részvevői azzal a legutóbbi Máérten előterjesztett délvidéki előterjesztéssel is maradéktalanul egyetértenek, hogy a korábbi idöszakban és jelenleg is hátrányos megkülönböztetést elszenvedő, az Európai Unión tartósan kívül rekedő délvidéki, valamint kárpátaljai magyarság a határon túli támogatást célzó programcsomag összeállításánál pozitív diszkriminációban részesüljön.
- A távlatos nemzetpolitika harmadik – az előző kettönél semmivel sem kevésbé fontos – pillére a MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG ELNYERÉSE A SZÜLÖFÖLD ELHAGYÁSA NÉLKÜL. Az ezzel kapcsolatos népszavazás eredménye, illetve eredménytelensége megdöbbentette és mélységesen elkeserítette a határon túli magyarságot, ám az IGEN szavazatok gyözelme, meg a határon túli magyar szervezetek egységes álláspontja erkölcsileg arra kötelezi a Magyar Köztársaság Országgyülését és kormányát, hogy minden halogatás nélkül érdemben is foglalkozzon ezzel a számunkra életbevágó kérdéssel.
Szilárd meggyőződésünk, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése nem serkenti az elvándorlást, sőt az autonómiatörekvés erőteljesebb és hatékonyabb támogatásával meg a Szülöföld-program következetes megvalósulásával együtt éppen segíti a szülöföldön maradást. Mert amellett, hogy erkölcsi jóvátételt jelent a nyolcvanöt esztendeje kisebbségi sorsban élő nemzeti közösségek számára, biztonságot is nyújt, s lehetővé teszi az anyaországi és határon túli magyarok egymás közötti zavartalan kapcsolattartását.
Ebből kiindulva a Szabadkai Kezdeményezés részvevői ismételten felkérik a magyar kormányt és parlamenti pártokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban alkossák meg azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülöföldjük elhagyása nélkül rendelkezhessenek magyar állampolgársággal.
A határon túli magyar szervezetek készek arra, hogy a törvénymódosítás előkészítő munkálataiban tevőlegesen részt vegyenek. Elvárják a magyar kormánytól, hogy mielött megtárgyalná ez irányú javaslatát, annak tartalmát a korábbi gyakorlattól eltéröen egyeztesse a Magyar Állandó Értekezlet tagszervezeteivel, illetve hívja össze a Máért ülését. Mindannyiunk közös érdeke, hogy a nemzet jövője ne legyen pártpolitikai csatározások tárgya, hanem mielőbb közös álláspontot alakítsunk ki e számunkra létfontosságú nemzetstratégiai kérdésben.
*A Szabadkai Kezdeményezés részvevői -- a Határon Túli Magyar Szervezetek Fórumának tagjai -- eltökéltségüket fejezik ki, hogy a jövöben minden olyan alkalommal összejövetelt tartanak, amikor ezt a határon túli magyar közösségek és a nemzet egészének közös ügye megkívánja -- évente legalább két alkalommal.
Szabadkán, 2005. január 6-án, 7-én
A Szabadkai Kezdeményezésen jelen levő határon túli magyar szervezetek képviselői