Papp László: 56 gyerekszemmel
Ahogy a félszázados évforduló közeledik, egyre több könyv, elemzés, emlékezés lát napvilágot. Aligha tarthat számot bármelyik is nagyobb érdeklődésre, mint az a NAPLÓ, amelyet egy 14 éves gyerek, Kovács Jancsi írt azokról a napokról. „A MAGYAR FORRADALOM, 1956” írta a címlapra és folyamatosan beszámolt az eseményekről 1956. október 23-tól 1957. május 13-ig. Ekkor „megszűnt a Kossuth címer, és helyette új, csillagos, piros szalaggal átfont címer lett” - fejezi be az események leírását Kovács Jancsi.A 200 oldalas napló az idők során elveszett, csak néhány évvel ezelőtt került elő. Az Ecseri piacon talált rá Molnos Péter művészettörténész. Ő juttatta el Kieselbach Tamáshoz, a hasonló nevű művészeti galéria tulajdonosához, aki hasonmás kiadásban, az eredetihez hűen tette közkinccsé. „Mindig szerettem volna, hogy igazán közöm legyen 56-hoz” - írja a bevezetőben Kieselbach, aki két évvel volt fiatalabb a Napló írójánál. „Nagyon fontos, hogy átélhetővé tegyük a 20-ik század nagy motívumait: 1919-et, 1944-et, 1945-öt és 1956-ot. Szerintem ez a napló alkalmas erre.”
Kovács Jancsi hányatott sorsa hasonló a naplóéhoz. Nemrégen 64 éves korában találtak rá egy budapesti idősotthonban. Gyermekkorának kék tintával, egy pénztári könyvelői kötetben megörökített írása azonban már mindannyiunk kincse.
1956. X 23, kedd: KITÖRT A FORRADALOM - kezdi. „Mikivel egy Dohány utcai trafikban rágógumit akartunk venni, de nem volt.....A tanár egy érdekes történetet mesélt el. Akkor még senki sem gondolta, hogy másnap csaknem ugyanaz meg fog ismétlődni.” A leírásban megható egyszerűséggel keverednek a mindennap apróságai a történelem eseményeivel. Szabadidejében az Egri Csillagokat, Huckleberry Finnt, Tom Sawyert olvassa, közben az alkotmánytan órán „a könyvünkből kitéptük a címereket, és a táblára óriási Kossuth címert rajzoltunk.” Az utcai röpcédulákat gondosan összegyüjti és beragasztja az albumba. „...egyszer egy 16 év körüli fiúnak láttam, hogy három röpcédulája van. Kértem, hogy a másikat adja nekem. Nekem is adta.”
Feljegyzi, hogy apukája, anyukája, a péknél sorbanállók miket mondtak. „Lőnek, mondja anyukám. Apukám azt mondta, hogy azért barbárság ilyen kis népre ilyen nagy tüzérséggel lövetni.” „Szovjet csapat menjen haza, Sztálin szobrát vigye haza”- kiabálják az utcán. „Öcsi azt mondta, hogy iskolába se megyünk egyhamar, mert az összes ablakai kitörtek.”
Helyszini közvetítés a város különböző helyeiről, nagyszerű rajzokkal megörökítve. „A Rókus kórházra hiába tették ki a vörös keresztet, mégis sok belövést kapott, a kápolna kupolája a földön hever...A Múzeum Körút sarkán levő óra is elromlott... Az utat töltényhüvelyek, villanydrótok, téglák torlaszolják el...
A 32-esek terén egy ház egy része jól le van rombolva. Később kiderült, hogy ez azért van, mert az oroszok a 32-esek emlékművét, a gránátdobó katona szobrát, le akarták lőni. Azonban ezt nem sikerült eltalálniuk, míg végül megunták....A Petőfi híd aluljárójának lejárójába egy szovjet tank belefordult...Az Üllői út 84.számú házban volt Csemege bolt, ahol apu és anyu először dolgozott, a ház többi részével együtt egyenlő lett a föld szinével...A Szabadság hídon láttuk, hogy a hídról a régi címerek le vannak szedve...”
A fontos események mellett a gyerekeket érdeklő hírek: „Este a rádióban megismételték Kádár János beszédét, ebben az állt, hogy az 5-ös helyett ismét az egyes lesz a legjobb osztályzat....”
November 23-i keltezéssel: II. Rész, Magyarország a forradalom után. „A Népszabadság mai száma képeket közöl arról, hogy a felkelők az ávósokat hogyan gyilkolták meg. 2-3-ig az elesettek emlékére néma tüntetést rendeznek, írja továbbá a lap. Ez idő alatt senki se menjen ki az utcára. Azonban ez nem így van, mert a felkelők találták ezt ki, mégpedig úgy, hogy 2-3-ig csak az tartózkodjon az utcán, aki a Kádár kormány mellett van.... Reggel a hó esni kezdett. Elhatároztuk, hogy a lányok és a fiúk hócsatát vívnak. Mi gyorsan lestoppoltuk, hogy mi vagyunk a magyarok, a lányok meg az oroszok.”
„A November elejei napokban rengetegen nyugatra vándoroltak...Az osztályból ketten mentek ki...A Szabad Európa Rádió ad üzeneteket...Hírt hallottam arról, hogy a Kilián Laktanya volt parancsnoka, Maléter 200,000 fegyveres felkelővel a Bükk hegységben van. Átállt hozzá 2 hadosztály szovjet katona is...Kádár János rádióbeszédet mondott. Ebben azt is mondta, hogy nem igaz az, hogy Nagy Imrét az oroszok letartóztatták, mert a Parlament egyik csigalépcsőjén kis csomagjával megszökött...Az ifjuság mozgalmat indított a főváros ujjáépítéséről Újra szép lesz Budapest címmel... Az Egy biciklifék története c. könyvet olvastam... Józsi bácsi azt mondta, hogy Miskolcon is nagy harc volt. A város külön köztársaság akar lenni... Éjszaka tankok jártak...Anyu azt mondta, hogy a Parlamentnél és a város több pontján nőtüntetést rendeztek. Tiltakoztak az ellen, hogy az oroszokat díszsírhelyre temetik, a magyarokat pedig csak közös sírba teszik... A Parlamentnél valaki énekelni kezdte a Himnuszt, és a tömeg rákapott. Ekkor az ott állomásozó orosz tankok és páncélosok a tömeg közé lőttek... Láttam, hogy álcázott rendőrök részegen a levegőben kaszálva lövöldöznek. Ezek a »rendőrök« régen ávósok voltak, és azért lőttek, mert az összegyült tömeg röpcédulát olvasott. A tömeg szétoszlott... Magyarország negyedik lett az Olimpián.”
Március 15-én: „A rádió mindig azt hangoztatja mostanában, hogy a Kádár kormány nemzeti ünnepé nyilvánította e napot, pedig mindig is az volt. Ifjuságunk október 23-i 14. pontjában benne volt, hogy március 15-ét munkaszüneti nappá nyilvánítsák, ennek azonban nem tettek eleget.
De afelől biztos vagyok, hogy az orosz forradalom kitörésén, November 7-én munkaszünetet tartanak. A körúton fegyveres karhatalmistákkal megrakott autók cirkálnak, mindez azért, hogy a felkelők a MUK jelszót valóra ne válthassák....
Megalakult a rémhírterjesztők szövetsége.”
Anna Frank világsikerű naplója óta ugyancsak divatba jöttek a gyermekek írásai. A 11 éves Zlata Filipovic a szerb-horvát háború alatt számolt be élményeiről. Galya Daube 15 éves izraeli lány E-mailen tudósít a körülötte dúló háborúról: „Igazából nincs módunkban, hogy a TV, vagy az újságokon keresztül mondhassuk el a véleményünket” - írja. Egy libanoni fiatal Finkployd néven másfél éve rendszeresen beszámol az ottani helyzetről, amit a mostani harcok során képekkel egészít ki a Világhálón. Néhány mérfölddel délre a 23 éves Yuval Kantor és 12 éves öccse, Eyal közvetíti a Haifát érő bombázás eseményeit. “Igazán, elvesztettem a reményt.-írja- talán hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy háborúban kell éljünk.”
Igen, olyan világban kell élnünk, ahol a felnőttek felelőtlen, gonosz háborúit a gyermekek szenvedik meg. Kovács Jancsi kedves közvetlenséggel leírt élményei, gondolatai, pontos megfigyeléssel, tiszta füzetben remek rajzokkal írott naplója, arra a felelőségre figyelmeztet bennünket, amit a gyermekeink jövőjéért kellene vállalnunk. Köszönet illeti Kieselbach Tamást, hogy ezt a naplót megismerhettük.
Papp László
comments powered by Disqus