A SZÉTSZÓRTSÁG ARÉNÁJA:

NÉGY ÉGTÁJ MAGYAR

IRODALMÁBÓL

Szerkesztők: Dávid Gyula és Veress Zoltán

Erdélyi Könyv Egylet Stockholm, 2003

Kovalszki Péter

Az 1990 őszén Stockholmban alakult Erdélyi Könyv Egylet (EKE) - melynek az MBK és számos egyéni tagja is pártolója - az idén bocsájtotta útra tizenharmadik könyvét, amely egyben egy új sorozat - a „Határtalan hazában" első kötete is.

Első sorozata az „Erdély kövei" címet viselte, mely az egyéni kötetek magánvaló értékének felmutatásán túl az Erdélyben maradt s a világban szétszóródott erdélyi magyarokat (s barátaikat) próbálta összefogni egy könyvklubban.

Veress Zoltán, e vállalkozás lelkes szervezője szerint ezidőre megfogalmazódott viszont az a felismerés is, hogy a huszonegyedik század első esztendeiben már a lehető legtágabb magyar közösség is féltő gondozásra, tudatos összefogásra szorul, mert csak így - új kohézió megteremtésével - tud megmaradni. Ezért a helyi, az EKE esetében erdélyi sajátosság ápolása mellett-helyett a nemzeti sorsközösség felfedezése és megértetése a cél, „elsősorban magunk számára és magunkkal." Ez a magyarságtudat, együvétartozás vállalását és erősítését jelenti, - „nem földrajzi összezártsági és vérségi, hanem nyelvi és kulturális alapon, nem örökségként, hanem szerzett és megőrzött értékként."

Az új sorozat kötetei ezt a célt kívánják szolgálni, s első kötete a sokágú sip egyéni szólamait-muzsikáját próbálja bemutatni-megszó-laltatni egy irodalomtörténész, szerkesztő vagy író kis tanulmányával,

238