Március 15 ma már puszta jelkép. Nagy irodalomtörténészünk, Szerb Antal még joggal gúnyolódhatott a gyerekkorabeli közfelfogást illetoen így: „Magyar az, ami nem osztrák." De ma már teljesen értelmetlen volna március 15-ikét osztrák- vagy Habsburg-ellenes ünnepként megülni. Sőt: Őfelsége I. Ferenc József, akinek a nevében Aradon akasztottak, a jó öreg Ferenc Jóska képében él tovább nemzeti mitológiánkban, s a Bach név is legtöbbünknek csak zeneszerzőt s nem korszakot jelent. Az eseményeket, a szerepeket s a szereplőket jelképekké tisztította a történelmi távlat, s az érdekes az, hogy akár az egyéni tapasztalattal, úgy vagyunk kollektív történelmi tudatunkkal is: a kimagasló eseményekből az marad meg bennünk, ami szép, csodálatra méltó, ami nagy, tiszta és nemes volt, korszakaink árnyoldalait pedig elfelejtjük. Ez talán jó, hogy így van, de az a veszély benne, hogy a jelképek könnyen üres klisékké válhatnak. Elvonatkoztatva a történettől mit is jelentsen számunkra ma a Talpra Magyar? És mit március 15-ike az 1848-as évszám nélkül? Jót tesz, mert tartalmat ad a jelképeknek, ha a szózatok helyett néha visszatekintünk, s megpróbálunk — ahogy lehet — a szereplőkkel együtt újra átélni egy-egy pillanatot.

Papp László, Ünnepi beszéd 2007 október 21-én New Yorkban.



Ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem - kijöttél velem...
 
A 96 éves korában elhunyt költő, Faludy György hozta magával ezt a vallomást, amely egyben mindannyiunk hite, napjaink iránytűje.

Ezt a beszédet mondtam el ma Észak-Komáromban a Klapka-szobor koszorúzása előtt kb. 3-400 fős hallgatóság előtt.
          

Kálmán Attila

Húsvéttól húsvétig

[ 2007-04-07 ]

http://erdely.ma/jegyzet.php?id=23836

Elhangzott Clevelandben az Egyesült Magyar Egyletek 1848-as Forradalom Megemlékezésen, 2007. március 18-án.

Nemzeti Hírháló


A nándorfehérvári diadal
1456 július 4-22

Elmegyünk, elmegyünk,
messzi útra megyünk.
Messzi út porából
köpönyeget veszünk,
Nem egyszáz, nem kétszáz,sok százéves nóta.
Így dalolják magyar honban, talán Mohács óta.
Véreink, véreink,
országutak népe.
Sok százéves Nagypénteknek soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk.
Kakasszónál Péter vagyunk,
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
Mindig kettöt, sose hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról.
S amiként a világ halad,
Egyszer jobbról, egyszer balról,
Fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat
Mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idö telik,
Mind ki dolgát jól végezte,
Nagypéntektől nagypéntekig
Térdelünk a kereszt alatt.
Húsvéti csodára lesve,
Egyszer a jobbszélső alatt,
Másszor a balszélső alatt.
Éppen csak a középső, az igazi
Üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
Nem térdel ott senki, senki
A mi magyar nagypéntekünk
Évszázadok sora óta
Évszázadok sora óta
Ezért nem tud húsvét lenni.
Így lettünk országút népe.
Idegen föld csavargója.
Pásztortalan jószágféle.
Tamással hitetlenkedő,
Kakasszóra Péterkedő,
Júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus úrban szövetkező.
Te kerülsz föl, bújdosom én
Én vagyok fönt, bújdosol te,
Egynek közülünk az útja
Mindig kivisz idegenbe.
Bizony jól mondja a nóta,
Hogy elmegyünk, elmegyünk
Messzi nagy utakra megyünk,
Messzi nagy utak porából
Bizony köpönyeget veszünk.
S ebbe a nagy köpönyegbe
Sok-sok súlyos köpönyegbe
bizony pajtás mondom néked,
Rendre-rendre mind elveszünk.

Karnevál idején megbolydul New Orleans. A tíz napig tartó ünneplés alatt a város apraját, nagyját áthatja a mindent magával ragadó hangulat. Igy történt ez most, alig hat hónappal a város jórészét elpusztító Katerina hurikán után is. Bizonyítva, hogy egy sokat szenvedett közösség “megfogyva bár, de törve nem” élni akar.