|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szoktále néha meg-megállni, És néhány percre megcsodálni A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezerszínű, szép világot, A dús erdőt, a zúgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd!
|
|
|
|
|
|
|
|
Szoktál-e néha simogatni, Sajgó sebekre enyhet adni, A hulló k^önnyek^et letörülni, Más boldogságán is örülni, Meghallgatni, akinek ajka (Bánatra nyílik és panaszra, Vigasztalni a szenvedőt? Nem, neked erre nincs időd!
|
|
|
|
|
|
|
|
S ha est borul a késő mára, Készülni kell a számadásra, Mérlegre tenni egész élted, Tettél-e jót, láttál-e szépet, És nincs más vágyad csupán ennyi: Nem rohanni, csak ember lenni, Hiszen már látod a temetőt! De most már késő!... Nincs időd!
|
|
|
|
|
|
|
|
^1___________________________________P
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|