Cseh Tibor megemlékezés
2004. szeptember 4.
A család nevében
Kedves Barátaink!
Tibor gyermekkoráról szeretnékmegemlékezni. Kicsi székelyföldi faluban élt 6 éves koráig, amikor a Nagymama halálakor meghagyta utolsó kívánságaként, hogy Tibort, az elsőszülött fiút Magyarországon neveljék. Ez az idő 10 évvel volt a trianoni békeszerződés után, amikor Erdélyt Romániához csatolták, és a magyar megmaradás életkérdés volt. így került a kis 6 éves fiú a nagy Budapestre, papírok nélkül, kicsempészve őt a határon át. Gyermektelen nagybátyja otthonába került, aki később örökbe fogadta, hogy magyar állampolgár lehessen legálisan, és útlevelet kaphasson, hogy hazalátogasson néha a szülői házhoz. Gondolhatjuk, hogy a székely tájszólást beszélő kicsi gyereknek sok nehézsége volt az iskolában osztálytársaival. Nem értették nyelvét. Magányos, visszavonult természete itt kezdett kialakulni, ugyan akkor egy nagyon büszke ember egyéniség is, a székely büszkeség adta meg neki az önbizalmát. Vitáink során, amik elég gyakoriak voltak, szeretett vitatkozni, ellentmondani, provokálni, gondolatokat cserélni, utolsó érvként mindig megkaptam, hogy te CSAK magyar vagy, te ezt nem érted. Nevelőapja kívánságára vegyészmérnökként végzett, pedig író szeretett volna lenni. Szabadidejét, éjszakáit az írásnak szentelte egész életében, aztán nyugdíjba menetele után boldogan vetette bele magát a szerkesztésbe, írásba.
így nyomta rá bélyegét egész életére a nagymama döntése, és így alakult ki benne az a minden gondolatával, mondanivalójával a Székelyföldért, Erdélyért aggódó ember. Egészen haláláig.
Az ő kívánságának teszünk eleget, amikor hamvait hazavisszük, hogy a kisfiú végre, végleg hazatérhessen szülőfalujába.
Regisztrálás
English
of 288 
Kalendárium : 2005 Kis ország - nagy nemzet
