A pisztrángok példája
A pisztrángoktól ezt tanultam: sohasem úsznak ők az árral de mindig szembe, mindig hősként, glédába és kicsit vadultan, rugaCmasan, ragyogva, frissen hol suhatag fájdalma szisszen.
Őrült erőkkel szembeszállva, föl a zokogó suhogóson, szirtek^kpzött, a vízesések több méteres habzó haragján föl számyakjnélkül szinte szállva szökdösnek,, diadalt aratván.
A. Forráshoz, hol még az 'Eszme nincs elkeverve nyárspolgári iszappal hizlaló, tempótlan nagy tunyasággal, hol kiveszne hős ritmusukj Ők^az ormótlan titokzatos hegyekbe vágynak]
JLmely pisztráng az árral úsziki lehet boldog, hasa fehérjét lehet, hogy parti nefelejcsek^ kívánjákj, hogy csókkal elérjék^ s holdfény hullong rá mint a tejcsepp -dea Tajmeghalt benne: hulla!
fl. hasukat boldogság-nappal süttethetik^a renegátoki, magyarjúdásokj, árralúszók: a nevükl hulla, létüátok — (Pisztráng-lelkű <Pajtás előre, a Torrás-álmú hegytetőre.
Mécs László