KERESZTÚTNÁL
Keresztúthoz érkeztünk, új kezdés előtt állunk. Ebben van valami izgalmas de egyben aggasztó is. Izgalmas, mert a lehetőségek és a kihívások sokkal számosabbak, mint amikor erre az útra léptünk 1967-ben. Akkor sok szempontból minden egyszerűbb volt, mert nem volt ennyi elágazás az elénk terülő úton. Sőt, több időnk volt igazán megfontolni döntéseinket, céljainkat, stratégiánkat és taktikai lépéseinket. Most mintha állandó nyomás alatt lennénk, választ vár tőlünk környezetünk egyszerre több mindenre. így általában a mindennapi életünkben csak a legsürgetőbb taktikai kérdésekre marad idő, és nem arra, hogy elgondolkodjunk a nagytávlatú stratégiánkról, Közösségünk igazi céljairól!
Miért jutottunk ehhez a keresztúthoz? Elsősorban, mert megváltozott a világ is körülöttünk. De másodsorban, mert észrevétlenül mi is és Közösségünk is, megváltozott a külső hatásokra reagálva. Közben, történt más is, múltak a hónapok és évek és elteltek életek, megrokkantak sokan azok közül akik legtöbbet nyújtottak a közös gondolkodáshoz, a Közösség erkölcsi és szellemi fejlődéséhez. Ezzel párhuzamosan nem sikerült bevonni munkánkba a következő generációt, egy maréknyi fehér holló kivételével. így hát válsággal állunk szemben, tétovázunk a keresztútnál.
De a tétovázás nem megtorpanást jelent jelen esetben, eredménnyel jár: újra kezdünk. Most egy pillanatra átgondolhatjuk - hogy miképpen tovább! Mivel a technika vívmányai - a villámposta jelenléte - életünkben, majdnem állandó kommunikációs folyamat, a nyomtatott szavakat a rögzített, maradandóbb formában most egy évkönyvre bízzuk!
Tétovázás ide, tétovázás oda, a jelen útkereszteződésnél jól kell választanunk, mert Közösségi jövőnk függ tőle. Ehhez a múlt mérföldkövei, az ITT-OTT százharminchét példánya, a harmincötéves közösségi múltunk biztos és nemes iránymutatók. Elvégre eddig is
Regisztrálás
English
of 256 
Kalendárium : 2004 Örökségünk - Magyarságunk
