ERDÉLYI JELENLÉT MA ÉS HOLNAP
ITT-OTT Konferencia, 2003. augusztus 18.
Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim, azt hiszem, most már úgy is mondhatom, testvéreim!
Amikor erre az amerikai útra készültem és a felkérést megkaptam, hogy arról beszéljek Nektek, Önöknek, ami számomra legfontosabb, akkor arra gondoltam, hogy jelentést teszek arról a helyről, ahonnan jövök, Erdélyről. Úgy gondolom, hogy ezeknek az évente megújuló konferenciáknak egyik nagyon fontos része az, hogy azok, akik egy bizonyos területről jönnek, amennyiben csak lehet, hitelesen tájékoztassák azokat, akiknek talán egész évben nincs a tájékozódásra lehetőségük. A cím, amelyet választottam a mai előadásom témájául, így hangzik: „Erdélyi jelenlét ma és holnap".
Amikor Erdélyről beszélünk, akkor nem a történelmi Erdélyre gondolunk csupán, hanem mindazokra a területekre, amelyeket Magyarországról leszakítottak. Ide tartozik a Bánság, a Partium, Mára-maros, mindazok a helyek, amelyeket mi is nagyon jól ismerünk. Azt hiszem, mindannyian ismerjük azt a mondást, amely arról szól, hogy a háború után mit mondott a székely atyafi: „Győztünk, győztünk, de azt mégsem gondoltuk volna, hogy egész Romániát hozzánk csatolják!" Amikor Erdélyről beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy ez volt az a terület, ahol évszázadok óta különböző kultúrák egymásra tevődve éltek.
Mi magyarok úgy tartjuk, hogy a honfoglalás óta, tehát 1100 esztendeje vagyunk ott. Erdély nem volt sűrűn lakott terület és különösen nem a Kárpátok maga, hiszen ott az éghajlat, a körülmények eléggé zordak voltak, és ezért nem mondhatjuk el, hogy túl zsúfolt lett volna ez a hely. Kikkel kellett megosztozni ezen a területen? A történészek különbözőképpen vélekednek arról, hogy kiket találtunk ezen a területen a honfoglalás korában. Tény az, hogy már a honfoglalás után hamarosan védeni kellett ezt a területet. Már a tatárjárás következtében IV Béla arra szorul, hogy telepeseket hozzon be, és ezekkel pótolja a megfogyatkozott magyarságot. így telepítik be a szászokat, és utána ők is védelmét szolgálják ennek a földnek. Az 1100 esztendős