Nagyúr! Hozzád fordulunk.
Szólítunk Téged, aki a Végtelenség és a Magány és a Végtelen Magányosság fejedelme vagy. Szívünk sugarával, megszázszorozva a fény sebességét, Téged keresünk.
Hol vagy, Urunk?
Vajon eljut-e Hozzád a sugár, vagy elrohansz tőlünk Te is, mint titokzatos teremtményeid: a Semmi felé táguló csillagködök?
Urunk, hogy tudjuk legyőzni a Semmit?
Megtalálhatunk-e erről a kihűlt csillag-parányról, mely bölcsőnk, nászágyunk és koporsónk s hová elültetted az Élet magvait, hogy értelmet és szentséget adj a Halálnak?
Hol vagy, Urunk?
S van-e hát remény emberi fajunkban?
Vagy egyetlen vigaszunk a zene marad csupán, tornyok és hangvillák rezgései, az Úr diadala az anyag felett?
December van, Jézus úr hónapja. Regösjárás napjai, csörgetik a láncot, regösök járnak a kertek alatt, kéredzkednének minden magyar portára. Olajozd meg a csikorgó zárakat, oldozd le a láncot kezünkről, hogy megforgathassuk a kulcsot, olvaszd le a jeget szívünkről, hadd engedjük be a lélek belső, tiszta szobájába István király szegény szolgáit.
Töröld le forró leheleteddel a homályt üvegünkről. Hadd nézhessünk ki már egyszer az ablakon. Hiszen ott várakozik, pillantásunkat lesi a szikrázó hóban a mesefiú-szarvas. Elhozta nekünk a napot is, a holdat is, és távoli szolgáidat, a csillagokat. Szarvának minden agabogán gyújtatlan gyulladjanak a misegyertyák, világítsák az eljövendő esztendő sötét, titokteli ösvényét. Hadd szolgálhassunk Néked, tiszta szívvel, bátran.
Fülünkből is, óh, Urunk, vedd ki az ólmot, hadd halljuk meg
Regisztrálás
English
of 256 
Kalendárium : 2004 Örökségünk - Magyarságunk
