vággyal fűtött, elszánt, fegyelmezett és gondolkodó egyének. Sőt, általában okosabbak, képzettebbek és öntudatosabbak, mint az átlag ember saját társadalmukban. Ezért képesek végrehajtani sok tervezést és elszántságot követelő cselekedeteket. Ezen kívül könyörtelenebbek és bátrabbak az átlag embernél, ezért tudják végrehajtani ezeket a borzasztó és brutális tetteket.
Arra már nehezebb választ adni, hogy mi különbözteti meg őket a „szabadságharcosoktól"? Talán erre úgy lehet legjobban válaszolni, ha a Magyar Nemzet fenti következtetéseit vesszük egyenként szemügyre. Elsősorban, nagyon is tudjuk, hogy összefüggésben vannak ezek a cselekedetek, terrorakciók, a csecsen függetlenségi küzdelemmel. Másodsorban, ezt nem „elvakult szakadárok," hanem elszánt, könyörtelen és magabiztos gerilla vezetők (habár nem a Maszhadov által vezetett nemzeti ellenállók) tervezik az általános ellenállás keretén belül. Harmadsorban, nem Közel Keleti import ez a taktika, hanem reakció az orosz állami terrorral szemben. Ez alkalmazkodás a háború megváltozott követelményeihez, nem egy katonailag elvesztett háború bosszúhadjárata. És nincsenek „bizonyított" kapcsolatban az al-Kaidával. Ezt képtelen bebizonyítani Putyin elnök, de unos-untalan hajtogatják a dezinformációt, mert vannak elegen, akik bizonyíték nélkül is elfogadják ezt, méghozzá olyanok is mint Tony Blair és George W Bush.
Tragikusan, most már nem lehet elválasztani a szabadságharcosokat a terroristáktól, mert a Blair, Bush, és Putyin féle eszmevilágban nincs köztük különbség. Egy ördögi kör jött létre, mely összekeveri a célt és az eszközt, a függetlenségi törekvéseket és a terrorakciókat. Ebből az ördögi körből viszont csak úgy lehet kitörni, ha szembe nézünk azzal a ténnyel, hogy a „terrorizmus" nem magától jön létre, hanem az elnyomás és az állami terrornak direkt következménye. Ha ezt csak erőszakkal próbálják kezelni, akkor folytatódik az ördögi kör, mert a szabadságharcosokat olyan kényszerpályára szorítják, amely előbb-utóbb a terrorizmushoz vezet.