KÖZÖSSÉGÜNK DIÓHÉJBAN
Éltető Lajos Portland, Oregon, USA
Annak a társulatnak az alapjait, mely később a Magyar Baráti Közösség (MBK) nevet kapta, 1967-ben fektettük le Ludányi Andrással, mikor együtt voltunk doktorandusok a Louisiana State egyetemen. Levelezőkör volt először, melynek fő eszközét egy primitív külsejű, sokszorosított folyóirat képezte, a szebb kiállításban ma is megjelenő ITT-OTT. Ez a lap azt a szerepet töltötte be, mint a mai „listák" és webhelyek az interneten. Kis számítógépek akkor még csak álmainkban léteztek.
Mivel mi mindketten nagyon messzire kerültünk családunktól, barátainktól, jobban éreztük a rettentő amerikai távolságokat mint azok, akik valamelyik magyar gettóban éltek. Megtanultunk hát globálisan gondolkozni, még mielőtt ez a fogalom megszületett volna. Úgy véltük, a távolságokat át lehet hidalni korszerű kommunikációs eszközökkel: telefonnal, távmásolóval, postán. Utóbbi volt a legolcsóbb és legegyszerűbb.
Annak idején a magát nemzeti emigrációnak tituláló magyar diaszpóra élete többnyire politikai csatározásokban merült M, az akkori Magyarország pillanatnyi - tehát ideiglenes, a helyzethez kötött - tagadásában. Mi viszont az első perctől kezdve a külföldön való magyar megmaradásnak, a magyar értékek megőrzésének és továbbadásának, a kettős identitás keretében egy hosszú távú berendezkedésnek a lehetőségét kerestük és hirdettük. Nem vagyunk emigránsok! - ez volt a sokszor félreértelmezett jelszavunk: s úgy érezzük, az idő végülis minket igazolt, hisz a régi emigrációs szellemiség értelme megszűnt a rendszerváltással.
Az ITT-OTT köré csoportosult olvasó- és támogatótáborból alakult ki az ITT-OTT Baráti Köre, melyet később, az állami bejegyzésnél kereszteltünk Magyar Baráti Közösségnek. A Közösség jogilag is vallási alapra épült, unitárius mintára, bár számunkra nem a Szentháromság tanának a tagadása volt mérvadó, hanem a három unitárius alapelv: a szabadság, a türelem, és a józan ész elve. De a hangsúlyt ezek szemelőtt tartásával a magyarságra fektettük, s alapszabályunknak a vallásra való utalásában is az áll, hogy nem követjük egyik magyar egyházunk szokásait sem, hanem hogy minden történelmi magyar vallási tradíciót tiszteletben tartunk. Évi magyar hetünkön sajátos