nem terhel meg egyikünket sem. Különosen, ha abban a bizonyos munkakörben (bizottságban?) mások is dolgoznak, s azokkal együtt lehet műküdni.
Ennek az indítványnak van még egy érdeme. A közösségi munka elvégzésében résztvevő tagok sokkal inkább sajátjuknak fogják érezni közösségünket, mert az ő munkájuk is erősíti megmaradásunkat, viszi előre a közösség céljait. A közös cél érdekében végzett közös munka: összeköt bennünket. Ez lehet az a malter, ami fallá erősíti az egyedi részeket.
Kérlek, gondolkozzatok el ezen a javaslaton, s ha azt érzitek, hogy van érdeme és életképes, beszéljük meg hogyan lehetne azt gyakorlatban kivitelezni.
Hogyan tovább?
Bokor Erika (Park Ridge, IL)
1975-ben vettem először részt az ITT-OTT találkozón, akkori cserkész vezetőim (Kovács Melinda és Béla) jóvoltából, akik elhoztak a jubileumi tábor után. Az MBK, a cserkészettel karöltve, formálta legerősebben magyarság tudatomat, és hálás vagyok azért, hogy aktív tagjává válhattam. A találkozók mellett kezdetben két portlandi nyári magyar egyetemen is részt vettem, amelyeket Éltető Lajos, Ludányi András, és Ludányi Panni szervezett és vezetett. Ezek megerősítették az első pillanattól érzékelt vonzódásomat az MBK-hoz.
Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy az MBK egy nyitott gondolkodású szervezet, amely fórumot ad különböző álláspontok, nézetek megbeszélésére, megvitatására. Ez vonzott. És az is vonzott, hogy az évek folyamán az MBK-n keresztül részese lehettem egy olyan híd építésének, és gondozásának, amely összeköt minket, amerikai magyarokat, az anyaországban és az elszakadt területeken élőkkel.