Mózsi Ferenc:
NEM ILLETHETNÉ...
(– csak tüntetőleg –)
,,esélyek őszi alkonya...” (Nagy Gáspár: Búcsúszók)
messiás tekintetű arcok egy kiürítetlen téren majdnem együtt nemzetiszínűen lángoló pajzsok az ország felett
lám a történelemnek is van lelkiismerete
nem illethetné vérvád és mégis félrehordanak a kiszemelt sorok mindig a sorson következő kijelölt szónok az igazság egyszerű és konok
szövettanira jelentkezett a nép a nemlétező orvosok gyógyíthatatlan betegei egy vihar előtti orkán utóhangversenyeként a megosztottságból is elég
a politika helyét átvehetné a józan ész
érthetetlenül állunk az érthetetlenség közepén és csak egyre dőlnek a közibénk valók gátlástalanok vagyunk hitünkben már nem vakon de még elhisszük
együtt még a szabadság is szomjasítóbb
a türelmetlenség már aligha fokozható a kimondhatatlan mindig tettrekész összekarmolt törvényeink árnyékában keressük a közös IGEN melegét
de még meddig futhatunk a jövő elől...?
Kossuth tér, 2006. szeptember 18.
Regisztrálás
English
of 320 
Kalendárium : 2007 Múltunk Hite - Jövőnk Ereje
