De jó is volt télen! A tehénfogattal vad hegyekbe mentünk. Konok akarattal apám fatönköt vett, mit maga kitermelt. Én is segítettem csáklyázni a vermet a rünkő-gyökérnél. Ma is emlékezem: hóval dörzsölgette kékre dermedt kezem.
Amikor nyakunkba szakadt a cseh járom nyugdíjba kergették Péter-Pálkor nyáron, »mert nem tudta nyelvük«. Ag yszélhüdést kapott, összeesett, még csak nem is hívtak papot, úgy elment, hogy nem is búcsúzhatott tőlem, Nyugszik a sárosi dombos temetőben.
Minden ami szép, jó, de hamar pereg le! Nem maradt rám ház, föld, csak e kis ereklye, a járomszíj. Ezen fenem borotvámat, emlék-krumpliszárból szelidke füst támad, de nem könnyezteti szemem e halk bánat, amíg képzeletem idézi apámat.
Mert jó a szegénység ész-kifenő szíjnak, akinek esze van s kit nagy célok hívnak! És jó a szegénység rubint köszörűnek, hog y rubintos szívét fenje gyönyörűnek, hogy sokan szeressék és ne legyen árva. Áldott, ki ily vagyont hagyott a fiára!
Mécs László
Regisztrálás
English
of 288 
Kalendárium : 2011 Önképzés - nemzetépítés
