Bukovinát visszafoglalták, ezen kívül 220,000-300,000 zsidó vesztette életét mikor Ion Antonescu parancsára őket kiűzték az elfoglalt Transznisztriából. A szerző úgy próbálja ezt a borzalmas ember vesztességet magyar oldalról egyenlíteni, hogy a 42,000 hadi halott zsidó munkaszolgálatost a magyar hadseregben besorolja a zsidóüldözés áldozatai közé. Végtére Case szintén ide sorolja a 3,000 vajdasági, úgynevezett „újvidéki razzia” áldozatait 1942 januárjában. Az utóbbi nem csupán azért kifogásolható, mert nem a magyar-román összehasonlításhoz illik, hanem mert az áldozatok zöme szerb volt míg cca. 400-an voltak az áldozatok között magyar zsidók. Magyar felségterületen több áldozat már csak az után lehetett, hogy a német megszállás megszüntette a magyar állam önállóságát 1944 tavaszán. Sajnálatosan Case nem mutat rá arra, hogy ez az időszerzés Hitlerrel szemben megmentette a zsidóság legnagyobb részét Budapesten, amely egyben a zsidóság legnagyobb közössége volt Magyarországon.
A másik hasonlóan egyoldalú kiértékelése a kapcsolatoknak, amit az írónő mond a román és magyar „gyilkosságokról” ÉszakErdély visszacsatolása alkalmából. A emberek megölése, elpusztítása vallási-, faji- vagy nemzetiségi alapon mint – az emberi jogok megsértése – mindig elítélendő. De a zsidók, magyarok, németek és mások halála csak akkor számit „gyilkosságnak” ha céltudatosan válogatták az áldozatokat vallási- vagy nemzetiségi alapon, és ha kapcsolódik gyűlölet hecckampányhoz vagy háborús bűnökhöz, nem pedig akkor, ha hadműveletekkel járó nem szándékos elhalálozások. Pogromok, mészárlások, és kivégzések célzott népcsoportok ellen az előbbi kategóriához tartoznak. Ezekre használjuk a genocídium, etnocídium és etnikai tisztogatás kifejezéseket az ilyen esetekben. Ezért kérdőjelezem meg Case ’’gyilkosság” kifejezését, mikor az elhalálozás katonai műveletek részeként, bevonulás, megszállás alkalmakor történik. Azt kell itt számításba venni, hogy Észak-Erdély visszacsatolása és megszállása alkalmakor összesen körülbelül 300 román vesztette az életét. Irákban a „surge”-ig 2008-ban, amerikai megszállás alatt, körülbelül annyi iráki halt meg havonta. Ezeket nem gyilkosságoknak nevezték, hanem hadi halottaknak vagy „collateral damage”-nek (azaz, elkerűlhetetlen pusztulásnak) minősítették. Így a hadihalott vagy hadiáldozat kevésbé félrevezető terminológia arra vonatkozóan, hogy mi történt Észak- és Dél-Erdély határának meghúzása idején a bécsi döntéskor 1940 augusztusa után.
273
Regisztrálás
English
of 288 
Kalendárium : 2011 Önképzés - nemzetépítés
