|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Jöhet idő, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni – bátrabb új hont a mult időkben fürkészni, mint a jövendőben – ?
|
|
|
|
|
|
|
|
Mi gondom! – áll az én hazám már, védőkben minden magasságnál. Csak nézelődöm, járok, élek, fegyvert szereztem, bűv-igéket.
|
|
|
|
|
|
|
|
Már meg is osztom, ha elmondom, milyen e biztos, titkos otthon. Dörmögj, testvér, eg y sor Petőfit, köréd varázskör teremtődik.
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha új tatárhad, ha kufárhad özönli el a tiszta tájat, ha útaink megcsavarodnak, mint giliszta, ha rátapodnak:
|
|
|
|
|
|
|
|
te mondd magadban, behunyt szemmel, csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak.
|
|
|
|
|
|
|
|
Dühöngő folyók kezesedtek, konok bércek – ezt ne felejtsed, ha megyünk büszke szájjal vissza, mint várainkba, titkainkba.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|