|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Köszönjük a csík-hágói kalandokat, ezt az éjjel-nappal csodálatos várost, felhőkarcolóstól, tavastól, egyetemestől, múzeumos-tól... Köszönjük a vigyorgó zebrát (még most is jó a kedve...), a dünéket és főleg Álmos társaságát, meg a fürdést a Michigan tóban, a minigolfot és a cápafogakat. Még az elmaradt wisconsini kirándulást is köszönjük – tudjuk, hogy ott is szeretettel vártatok. Köszönjük Bőjtös Laci templomait - és őzeit is (bár mindig megszöktek előlünk). Köszönjük az üveges táncot és az öreg nénit is a néptelen-esős clevelandi utcán, akit nem sikerült lencsevégre kapnunk. Köszönjük a találkozást a cserkészekkel, a rádiós beszélgetést, s hogy még a dübörgő-szivárványos Niagarát is megmutattátok nekünk, mielőtt repülőre ültünk volna hazafelé. Köszönjük a kínai, vietnami, mexikói, amerikai, olasz finomságokat és az itthoni ízeket, amelyekkel kedveskedtetek nekünk. Isten tartsa meg a főzőcskéző férfiakat - a főzőcskéző asszonyok még nagyobb örömére – ezután is!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Köszönjük Botond kézről-kézre adott előadásait. De köszönjük legfőképpen a szeretetet, amellyel – bárhol is jártunk – körülvettetek, mintha mindig is ismertük volna egymást.
Jó volt veletek lenni. Megtanítottatok bennünket arra, amire sosem gondoltuk volna, hogy éppen Ti fogtok bennünket megtanítani:
76
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|