Népzene és népszokások
Az amerikás dalok
Juhász Katalin (Budapest)
A magyar népdalok legfiatalabb tematikus csoportjai közé tartoznak az ún. amerikás dalok, amelyek az 1880-as évektől az első világháborúig terjedő időszakban keletkeztek. Ez a korszak alapvetően megváltoztatta az addig röghöz kötött, és évszázados hagyományok szerint élő parasztság nagy tömegeinek életét is. A folyószabályozásoknál kubikusként, a nagy uradalmakban summásként hosszabb időre távol otthonuktól dolgoztak. A bányákban, a nagyvárosokban gombamódra szaporodó ipari üzemekben munkát találók pedig véglegesen elhagyták szülőfalujukat.
A szülőföldtől legmesszebbre a kivándorlók kerültek, akiknek nagy része szintén paraszti származású volt. Amerikában is a bányászatban, illetve a nehéziparban tudtak elhelyezkedni.
Ez a gyökeres életmód-váltás a népdalokban, a népköltészetben is megmutatkozott: új tematikus csoportok jöttek létre, mint például a bányászdalok, vagy a summások, kubikosok, béresek, szolgák dalai és az amerikás dalok is, amelyekről ebben az előadásban szólok.
Legfőképpen az érdekelt, hogyan jön létre egy korábbi dalrepertoár bázisán az új tematika. Hogyan alkalmazkodik a régi szöveg és dallam a megváltozott körülményekhez.
Azt tudjuk, hogy elindulni nem könnyű. Jó adag bátorság, újítókedv kell ahhoz, hogy valaki otthagyja a megszokott környezetét. Voltak olyan vélemények, hogy a legszegényebbek, legelesettebbek próbáltak szerencsét a tengerentúlon, de ez nem egészen így van. Ahhoz, hogy valaki elindulhasson, a hivatalos papírokat be kellett szereznie, hajójegyet kellett váltania és amikor megérkezett, szintén szüksége volt még némi készpénzre. Ez csak azért lényeges a dalok szempontjából, mert aki egy ilyen kalandra úttörőként (tehát falujából elsőként, egyedül) mert és tudott vállalkozni, az nyilván eleve nyitott szemmel járt a világban, és már megérintette az új idők szele. Ez feltehetően az ízlésében is tükröződött: ő már nem az öre-107