|
|
|
|
|
|
|
|
|
|

Itt valahol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Negy-öt magyar összehajol
S kicsordul gúnyos fájdalmukból
Egy ifjú-ősi könny, magyar könny:
Miért is?
És utána, mint a zápor Jön a többi könny: Miért is, miért is, miért is? S nincs vége könnynek és mie'rtnek. Fölöttük hahota köszön, Hahotaja, akik nem értnek S akik sohase kérdik s kérdtek: jMiért is?
És csöpög a könny: Miért is, miért is, miért is? És hömpölyög fönt a hahota. Hogy soha, soha, soha.
Ennyi búsulással fényesen
Nyilnek meg az Ég,
Ahol csak Ég és okos üdvösség van
Sitt nem elég.
Itt nem kell csak a könny
S itt valohol, ott valahol
Esett, szép, szomorú fejekkel
Negy-öt magyar összehajol,
j^Bjt is, mie'rt is, miért is?
ÜŰÖŐITT-OTT • LEVELEZŐKÖRI KIADVÁNY
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|