|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
ITT-OTT már két éve hirdet magyar irodalmi pályazatot— az utolsó oldalon feltüntetett részleteket bizonyára ismerik kedves olvasóink. Múlt decemberben ki is adtuk a kisebbik, versre szóló dijat. Az idén sajnos ez is elmarad, nem érkezett be pályázati anyago
Szomorú tény. Azt hittük, hogy a szerény kis pályázat sarkalló hatással lesz fiataljainkra; reméltük9 hogy aktiv^szépirodalmi tevékenységet eredményezünk vele. Tindeddig csalódtunk: az ITT-OTT oldalain ritkaság számba mennek az eredeti, szépirodalmi termékek.
A szokásos leveleknek, cikkeknek, megvan a maguk helye. Nem akarjuk azokat leértékelni. De tény, hogy kultúráiét nincs, és nem is lehet, szépirodalom nélkül. S ez éppoly igaz a szétszórtságban, mint volt otthon, Magyarországon. Arra kell törekednünk, hogy a Hazától távol is épitsünk s épüljünk-- ezen a téren is.
Abban a reményben, hogy a jövőben nagyobb sikerrel jár pályázatunk, ezennel megkettőzzük a kitűzött dijakat, s 1970 decemberében egy 4550-es U.S. Takarékkötvényt adunk a legjobb versért, s egy -plOO-asat a legjobb elbeszélésért. Ellenben előrebocsátjuk, hogy a dijakkal együtt felemeljük követelményeinket is. A szétszórtsági irodalom nem maradhat másod- vagy harmadrangú. Ugyanazt a nivót várjuk el a külföldiektől, mint a hazaiaktól: s ha ez talán elérhetetlen is legtöbbőnk számára, törekvésünk célja akkor is csak a legjobb, a legmagasabb leheti
JJrdeklődéssel várjuk a pályázatra megjelölt müveket. A részletek az utolsó oldalon olvashatók.
|
|
|
|
|
|
|
|
Az alábbi elbeszélés Kós Ká.roly, a hires erdélyi müvész-iró tollából szármázaJr: (Bor* i-t alapunk Kós egyik linómetszete alapján készült,) " - ~ -l~ ~—_— .---,.___
EZERKILENCSZÁZNEGYVENNÉL
19^-ben történt, december havában, karácsony ünnepe előtt talán egy héttel.
Tul voltunk már a Horthy-rezsim kurta egyhetüs farsangján és hosszú, négyesztendős9 kálváriás böjtjén. Tul a fojtogató szorongáson is, mellyel a bizonyosan bekövetkező leszámolás reánk zúduló iszonyuságát vártuk. iis tul voltunk végre már a felszabadulás mindennél hatalmasabb, lelkeket megrenditő élményén ise
De nem voltunk tul az évtizedek óta szitott s a négyéves, kényszerű háború nyomorúsága, valamint a belső politikai tusakodások mérgével is táplált vak gyűlöletek meg-megujuló kitörésein, az ököl, bunkósbot és fejsze esztelen és felelőtlen dühöngésein.
Mondom: az 19^. esztendő december havában történt, amikor az élet és tulajdon még nem volt biztonságos az elhagyatott téli falukon, de a város félreesőbb utcáiban sem. Es a hosszú szürkületekben és éjszakákban a védtelenség kinos érzésével, zárt és eltorlaszolt ajtók és elsötétitett ablakok mögé rejtőzött az ember.
Ilyen szennyesen szürke, nyirkosán fagyos decemberi napon Sztá-náról Kolozsvárra szekereztem a négy esztendővel ezelőtt cinikus számitással diktált és alig két hónapja felszámolt úgynevezett
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Regisztrálás
English
of 36 
Folyóirat : 1969 - 3. évf., 2 szám
